Üdvprogram

Ha nem vettük volna észre, a Fico-kabinet szakadatlan diadalokon át országlásának 86. hetében érkezett el a kormányváltáskor meghirdetett „alapprog?ramjának” első igazi győzelméhez. Legalábbis a pénzügyi tárca szóvivője szerint. Ő megüzente a szabotőr s ellenzékcinkos közgazdászok társaságának: nincs igazuk, ha azt híresztelik, hogy Szlovákia jelenlegi gazdasági mutatói még a 2002 és 2006 között hozott reformintézkedéseknek köszönhetők, hiszen ami itten és mostan 32 koronás euroárfolyamon van, az bizony a jelen kormányzat érdeme, természetesen a Smer zászlaja által vezérelten!

Nos, egyszerűen szólva, hamarosan beköszönt tehát a Kánaán. A kormányzat pedig minden gáncson és torlaszon átverekedve, ott áll a megdicsőülés kapujában; a népfelség jogát négyévente gyakorló tömegeknek pedig tudniuk kell, e siker prolongálásaképp mit ajánl a máguskezű kabinet: makulátlan demokráciát, népközeli szociálpolitikát, mellkasfeszítő hazafiságot. Erről nem is lehet semmiféle vita, nincs is miről polemizálni. E program olyan országos jókívánságok ígérvénye, amely mindenkinek mindent, vagy még annál is egy kicsivel többet ad. Hogy miből? Az mellékes. A lényeg az, hogy támogat, kedvezményez, felkarol, kiegyenlít, megvéd, garantál, szaporít, növel, őriz, gazdagít. Észreveszi és még tetézi is a jót, eltakarítja a rosszat, hogy annak hűlt helyét felvirágoztassa. És mert az emberek többsége nem fakír, és pláne nem mazochista, ellenben hajlamos csalfa illúziókban ringatni magát, ezért bódítószerként a politikai hazugságokat is hajlandó magába szívni. Jobbára eszébe sem jut, hogy a dolgok nem olyan egyszerűek, mint a retorika politikusbajnokai állították. Amiképp azt sem tudatosítja, hogy az éppen aktuális „alapprogram” a tömegember elvárásait akarja kielégíteni, azét, akiben benne él a vágy egy olyan világ iránt, amelyben pusztán atyáskodó politikai döntés kérdése, hogy kolbászból legyen-e a kerítés! E balga lélek nem gondol a fennkölt víziók racionalitására, elvégre ez az üdvprogram azt is feltárja, hogy mindezt az egyedül igazak, tisztességesek s jogállamiak dolgozták ki és valósítják meg – szemben a népnyomorító reformpárti hangokkal, erkölcstelenekkel, politikai kalandorokkal, akik 1998 és 2006 között tönkretették, kiárusították, ebek harmincadjára juttatták a Hazát. Ha pedig így állunk, akkor félre a kételyekkel! Miért szorulna további bizonyításra, hogy 86 hete eljövendtenek a makulátlan megváltók, akik szépségesen hithű demokratákként megmentik a mi lelkeinket meg az országot. Hogy a politika forgószínpadán az 1998 előtti színmű elevenedik meg új szereposztásban, ahol Mečiar szerepét Fico, Slobodníkét Maďarič, Hamžíkét pedig Kubiš játssza? Bagatell, bánja a kánya!

De ami a legszomorúbb: e honi politműfaj non plus ultrája nem is ez, hanem az önmagát elmeszelő ellenzék bénultsága. Ahelyett, hogy a felelős alternatívát kínálva komolyan vehető javaslatokkal állna elő, ő is csak kormányfőmenesztő, miniszterbuktató blöffpolitikát folytat.

Csoda hát, ha egy ilyen országban újságírói ítélőképességem teljes tudatában kijelenthetem: aggasztóan romlik sokunk itt élő képessége.