Trump már kapja a pofonokat az oroszok miatt

Donald Trump közel-keleti és európai körútja alatt sem csitul odahaza az orosz-botrány. Sőt, az egykori FBI-vezér Robert Mueller III önálló nyomozói hatáskörrel rendelkező különmegbízott kinevezésével még komolyabb lett a helyzet – azóta naponta szivárognak ki újabb finomságok.

Egy percre képzeljük magunk elé, mint egy filmjelenetet, ahogy Donald Trump az Ovális Irodában henceg az őt meglátogató orosz külügyminiszternek, hogy végre kirúgta az FBI igazgatóját, aki moszkvai kapcsolatainak firtatásával zaklatta. Ezzel ugye az a gond, hogy egyrészt miért is beszélget egyáltalán ilyesmiről az amerikai elnök egy orosz diplomatával. Másrészt egyáltalán hogy kerül egy külügyminiszter az Ovális Irodába, mi szükség volt arra, hogy az orosz és az amerikai elnök hamarosan megvalósuló találkozója előtt a Fehér Házban fogadják Szergej Lavrovot? Azután, hogy Obama 35 orosz diplomatát tiltott ki az amerikai választási kampányba való precedens nélküli beavatkozás miatt.

Erről beszélnek most már többen is a kongresszusi bizottságok előtt, sorra zajlanak a meghallgatások, hiszen a testület és Mueller azon versenyez, hogy ki bukkan hamarabb forró nyomra. A bizonyítékokra egyelőre várunk, de az már biztos, hogy nem pusztán demokrata fellángolásról van szó, vagyis arról, hogy Trump demokrata ellenfelei igyekeznének ezzel az ürüggyel megszabadulni az elnöktől. Három hónapnyi türelem és csend után újra hallani a republikánus körök hangját is.

Emellett kiderült, hogy a nyomozókra, valamint a kirúgott igazgatóra, Comey-ra több alkalommal nyomást gyakorolt az elnökké lett ingatlanmágnás, hogy nyilvánosan cáfolják a kedvéért az oroszokkal kapcsolatos gyanúkat. Ez már nagyon is közvetlen beavatkozás, az amerikai közigazgatási kultúrában ez ilyen formán nincs benne, vagyis dehogynem, csak ha valaki lebukik vele, az ott még cikinek számít. Nem úgy, mint a közép-európai régióban, ahol a miniszterelnökök a legfőbb ügyészekkel és rendőrfőnökökkel bratyiban tudják elintézni ügyeiket.

Egyre nehezebb republikánusnak lenni. Hiszen míg több belpolitikai ügyben van lakossági hátszele Trump elnöknek, abban azért nem lehet biztos senki, hogy nem borul ki az orosz bili a következő hónapokban. Akkor pedig nagyon gyorsan kell megszabadulni a szennyestől, hiszen 2018-ban már szenátusi és képviselőházi választások jönnek. A kockázat nő, vannak, akik 19-re lapot húznak és összeszorított foggal a Fehér Ház mellett maradnak, mások már oldalra pillantgatnak. A lakosság továbbra is elképesztően megosztott, ez most nem ért véget a kampánnyal, ahogy a korábbi elnökválasztási csatározások után általában enyhült a feszültség.

Egy kérdést mindenképpen érdemes a visegrádi négyeknek is feltenniük. Ha Washingtonban ekkora hullámokat tudtak verni az orosz titkosszolgálatok, a kibertámadásoktól a zsarolási potenciál építésén át a nagykövet hiperaktív bevetéséig, akkor aligha gondolhatjuk, hogy nálunk csend és nyugalom van ezen a fronton. Éppen ellenkezőleg, az ismerős terepen, az egykori szovjet övezetben még csendesebben és még hatékonyabban megy a munka. Erre kellene ránézni alaposan.