Tőkehiány és káosz

Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettes a kormány vállalkozásgerjesztő lépéseit összegezve a minap rámutatott, a végrehajtó hatalom 1998 ősze óta több mint 170 reformjellegű intézkedést hozott. A Közép-európai Intézet ezek közül 130 beavatkozást minősített pozitívan. Tény, hogy 1998 óta valamelyest változott a vállalkozói környezet. Kedvezően hatott például a hitelkamatok csökkenése. Négy évvel ezelőtt a vállalkozók átlagosan 23,5 százalékos kamatra vehettek fel hitelt, ma már 9 százalék körüli a vállalkozói hitelkamat. És – persze, nem általánosan – az is tény, hogy a vállalkozók a négy évvel korábbinál könnyebben juthatnak hitelhez fejlesztési céljaik eléréséhez.

Az utóbbi négy évben hozott vállalkozástámogató intézkedések végül is éreztetik gazdaságélénkítő hatásukat. A baj csak az, hogy ez a folyamat túlságosan lassú, a bruttó hazai termék 58 százalékát képző kis- és középvállalkozói réteg által még alig érzékelhető. Nem utolsósorban azért, mert a kétségtelenül jó szándékú intézkedések ellenére a vállalkozások támogatási rendszerében túlságosan nagy a káosz. Vannak ugyan törekvések e kaotikus állapot felszámolására, de – ahogy az e tárgykörben a kormány elé került jelentés is tükrözi – még mindig hiányoznak a támogatási programokat áttekinthetővé tevő, a koordinált vállalkozástámogatást elősegítő rendszerjellegű lépések. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy túlságosan sok (28) és sokirányú a támogatási program (nem a pénz!), miközben a vállalkozástámogatás koordinálása számos intézmény között oszlik meg. Nem lenne baj, hogy így van, ha ezek az intézmények együttműködnének. De nem teszik, így – mondhatnánk – az a csoda, hogy különösebben nagy botrány még nem tört ki a különböző támogatási programok megvalósításában. Bár ez sem különösebben meglepő, elvégre összehasonlító kritériumok híján az egyes programok hatékonysága sem mérhető.

A vállalkozások támogatásában uralkodó káosz nyilván csak szelete a gazdaság egészében, vagy még inkább a törvényhozásban tapasztalható sokvágányúságnak. Mert ahogy a vállalkozások támogatásából hiányzik az összehangoltság, úgy a megoldást elősegítő törvények meghozatala is késik. Az egész gazdaságban is a huzavona jellemző az igazán kedvező folyamatok beindítására, illetve véghezvitelére. Ilyen viszonyok között még azok a döntések se hozzák meg a kívánt hatást, amelyek egyébként jók lennének. Ivan Mikloš (ön)értékelő szavai is ezért hangzanak kevésbé meggyőzően. A tőkehiány – nyomorunk egyik fő oka – káosszal párosul.