Tíz tétel az éghajlatról

Többen közérthető összefoglalót kértek tőlem. Bár sok mindent megírtam már, az átfedések ellenére álljon itt egy klimatikus kiskáté; ha időjósaink a médiában naponta százszor elmondhatják, hogy minden rendben van, én is elmondhatom havonta kétszer, hogy ez azért nem ilyen egyszerű.

1. Az éghajlatváltozás nem azt jelenti, hogy minden megváltozik, ami eddig volt, hogy télen lesz nyár és nyáron lesz tél. Az éghajlat már akkor is megváltozott, ha egyes jelenségek ritkábban, mások gyakrabban fordulnak elő, miközben egy sor dolog akár marad is a régiben. Egy-egy szélsőség előfordult azelőtt is (nagy meleg egyszer, hosszú szárazság máskor, sok csapadék egy harmadik évben), de változás, ha mindezek egyszerre, egyazon esztendőben jelennek meg.

2. Tipikus jel az is, ha minden a helyén van, csak „fokozódik”, szélsőségesebbé válik: rekkenőbb a meleg, hirtelenebb az eső, erősebb a vihar. Úgyszintén intő fejlemény, ha „darabra”, mennyiségre megvan minden, csak máskor s máshol jön, mint szokott.

3. Nem kritérium, hogy a változás látható legyen. Ha pontosan tudjuk, hogy a vezérlő erők megváltoztak, biztosak lehetünk benne, hogy valamilyen formában a jelenség is előbb-utóbb megváltozik. Ha gombócot teszünk vízbe, s alágyújtunk, percekig nem látunk új mozgást. Mégis tudjuk: a gombóc meg fog főni. Földtörténeti léptékben az antropogén hatás megindulása óta csupán az első percekben járunk. A felszínen, a jelenségben még nincs bizonyosság, és nagyon sokáig nem is lesz. A mögöttesben, a kiváltó okokban azonban a kívánt egyértelműség már most is fennáll.

4. Minden kutató teljes egyetértésben állítja, hogy az éghajlatot vezérlő legfontosabb tényező a hőháztartás. A Nap sugárzásának egy része a földben elnyelődik, más része visszasugárzódik. A légkör egyes gázai a kisugárzott meleget visszatartják a földfelszín fölött; így van ez évmilliárdok óta, ezért lakható a Föld. Csakhogy százötven éve az emberiség maga is tölti a légkört ilyen gázokkal, amikor eltüzeli a szenet, az olajat, a benzint.

5. Az ipari forradalom kezdete óta e gázok mennyisége egyharmadával nőtt, némelyiküké megkettőződött; ez drasztikus, hirtelen beavatkozás bolygónk atmoszférájába. A légköri hőcsapdagázok felszaporodása növeli a meleget; ez alól sincs kibúvó, ez fizikai szükségszerűség. S valóban, a Föld felszínének átlaghőmérséklete 0,6–0,8 Celsius-fokot emelkedett az elmúlt évszázadban, nagyobbik része az utóbbi negyven évre jutott. Nem tűnik soknak, s akár természetes változás is lehetne, ha nem tudnánk, hogy az éghajlat magától csak egy évezred alatt változik ennyit.

6. Kérdés, hogy a melegedés hol, melyik térségben, milyen hatásokban jelentkezik majd. A Föld légkörében a szelek járása, a csapadékot hozó felhők vonulása nem előre megírt forgatókönyv szerint, nem kötelezően megszabott útvonalakon történik. Vannak stabil mintázatok, de ezek kis globális elmozdulása nagy regionális változásokkal és még nagyobb lokális katasztrófákkal járhat együtt. Az elmúlt tízezer évben nagyjából állandó rendszer szerint zajlott a körforgás, de nem volt ez mindig így: előtte más rend, sőt éppenséggel rendetlenség volt érvényben. Talán nem véletlen, hogy civilizációnk is éppen ennyi idős. Korábban az örökké változó éghajlat akadályozta meg a letelepedést és a földműves gazdálkodást. Több nekifutása is lehetett a negyvenezer éves Homo Sapiensnek, de a folyók rendszertelen járása, a hőmérséklet fel-le ugrálása újból és újból visszavetette az agrárkultúra kialakulását. Az utolsó nagy klímaugrás, úgy tízezer éve, hatalmas esőzésekkel és áradásokkal járt. Ez lehetett az, amit „özönvíz”-ként őrzött meg a kollektív emlékezet. A klíma azóta tartó páratlan stabilitása teremtette meg a feltételeket a máig tartó felívelő fejlődéshez. S ezt veszélyezteti most a globális ipar bolygónk légkörének átalakításával.

7. A magasabb hőmérsékletű légkör több energiát hordoz. Kiszámíthatatlanabbá válik a mozgása, hevesebbé a belső átalakulása, nyugtalanabb lehet minden megnyilvánulása. Olyan változások mehetnek végbe benne, amelyek egy melegebb rendszerben ugyan teljesen természetesek, csak éppenséggel mi nem vagyunk rá felkészülve. Nem aszerint építkeztünk, nem erre terveztünk. Házaink fűtése, csatornáink méretezése, gátjaink építése, termesztett növényeink kiválasztása nem ezen feltételek szerint történt.

8. Durva eset, de elképzelhető, hogy általános melegedés mellett kontinensünk egy-két évtized alatt 8–10 fokot lehűl. Ehhez nem kell más, csak a trópusok melegét Észak-Európába elszállító tengeráramlásnak, a Golf-áramlatnak másfele térülése. Ennek pedig semmi akadálya nincsen, ha a globális melegedéstől elolvadó sarki hósapkák, délre úszó hatalmas jéghegyek lehűtik, legyengítik, elkanyarítják. Eközben Afrika s talán az USA déli vidéke is lakhatatlanná válna a rekkenő hőségtől. De ez még csak feltételezés.

9. Tény viszont, hogy ha az ipar az eddigi ütemben folytatja a szén-dioxid termelését, ha így növekszik a metán, a freon-fluor gázok kibocsátása, akkor ötven éven belül 2–3 fok további melegedés várható. Akkor aztán nem lesz kétség, hogy van-e klímaváltozás: az időjárást teljes káosz, kiszámíthatatlanság jellemezné, aszály és özönvizek egymásutánja, nehezen követhető eloszlás szerint. Ennek megelőzésére az egyetlen esély a kibocsátás csökkentése, az önkorlátozás, kevesebb energia felhasználása és tiszta, környezetkímélő erőforrások alkalmazása. Ameddig ezekre nem állunk át tömegesen, a klíma megváltozását előidézni képes okokat egyre csak növeljük. S ekkor idő kérdése csupán, mikor mondhatjuk végső tudományos bizonyossággal, amit ma nagy valószínűséggel állíthatunk: az éghajlatunkban valami visszafordíthatatlan változást indítottunk el.

10. Bolygónkon ma ötmilliárd nélkülöző áll szemben egymilliárd jóllakottal, így nem kerülhető meg a kérdés: hogyan lehetne e különbségeket kiegyenlíteni. A fentiekből viszont következik, hogy a Nyugat által bejárt úton az ő igényeik nem lesznek kielégíthetők. Ezért ma nyitott világpolitikai helyzet áll fenn, amelyben a gyors összeomlás esélye éppúgy benne van, mint egy évszázadokig fenntartható egyensúlyi pálya kialakításának lehetősége. A klímaváltozás tagadása és az ellenintézkedések elhalasztása növeli az előző kilátásait, és rontja az utóbbiakét.

A szerző fizikus