„Sokáig nem vettem róla tudomást” – Céline Dion a betegségéről beszélt

Ez a hozzáállás nemcsak hírességekre, hanem ránk is jellemző. Fizetnünk kell a jelzálogot, be kell vásárolnunk, bölcsödébe kell vinnünk a gyereket. Mindenfélével foglalkoznk, csak saját magunkkal nem. És szándékosan figyelmen kívül hagyjuk a tüneteket, amelyekről később kiderülhet, hogy valami komolyabb baj kezdetét jelezték. 

Céline Dion ugyanezt tapasztalta. A Vogue magazinnak adott interjújában bevallotta, hogy 2008-ban érezte először, hogy valami nincs rendben. Tizenhat évvel ezelőtt. De akkor éppen egy rendkívül sikeres turné kellős közepén volt, amelyre magával vitte hétéves fiát is. Az azóta elhunyt férjével, René Angélil-lel újabb gyereket szerettek volna, egyszóval a legutolsó dolog, amire időt szánt, az egészsége volt. 

Utólag azonban már tudatosítja, hogy hogy akkoriban nem volt minden rendben a testében. A hangja időnként furcsán kihagyott, és nehezen tudta kontrollálni, ami nyilvánvalóan óriási probléma egy ilyen kaliberű énekesnőnél. Ezért felkeresett egy fül-orr-gégészt, aki megnyugtatta, hogy minden rendben van, így nem foglalkozott vele többet, bár a hangproblémák nemhogy nem múltak el, hanem folyamatosan fokozódtak. 

De Céline ikreket szült, újabb turnéra indult, majd jött a Las Vegas-i fellépés-sorozat. Ekkor már merevséget érzett a nyakában és a karjaiban, néha gondjai voltak a járással, de valahogy ismét beszippantották őt a feladatok. A nehézségek a koronavírus-járvány alatt fokozódtak. Abbahagyta a fellépéseket, sok időt töltött otthon, és úgy érezte, hogy a teste, amelyet korábban állandó edzésre kényszerített, teljesen leállt. Alig tudott járni, és a felsőtestének merevsége olyan fokot ért el, hogy nehezen tudta elfordítani a nyakát, sőt, egy egyszerű mondatot is nehezen tudott megfogalmazni. 

Ez egy izommerevséget előidéző, súlyos és ritka autoimmun-betegség, amelynek az angol neve SPS, azaz Stiff Person Syndrome. Először a felsőtestet támadja meg, majd fokozatosan halad lefelé, ami általában komoly járási nehézségeket okoz, illetve a beteg gyakran elesik. 

Céline azonban azt mondja,amint diagnosztizálták a szindrómát, valójában megkönnyebbült, mert a tünetek, amelyekkel már évek óta küzdött, rendkívül ijesztőek voltak. Képzeljék el, hogy úgy ébrednek, mintha szkafanderben lennének – nem működik a hangjuk és folyton elesnek. Az ilyen beteg minél hamarabb kap segítséget, annál nagyobb az esélye, hogy megfékezzék a betegséget, vagy legalább lassítsák annak lefolyását. A Stiff Person Syndrome ugyanis sajnos gyógyíthatatlan.

Az énekesnő azonban oroszlánként küzd, speciális kezelést kap, naponta fizioterápiás gyakorlatokat végez, masszázsokat alkalmaznak nála, és egy tapasztalt énektanár folyamatosan Céline hangszálaival foglalkozik. Vannak jobb és rosszabb napjai, és nem félt elárulni, mennyire megviseli őt a betegség. A róla készült I Am: Céline Dion című életrajzi dokumentumfilmben is nyíltan beszél erről. 

Ki tudja, talán egy nap az orvostudomány fejlődésének köszönhetően teljesen meggyógyul. De ha mégsem, akkor sem szándékozik lemondóan várni, hogy a betegség eluralkodjon rajta. 

(Pluska)