Testsúly pótdíjon

A tengerentúl valamely pontján egy légitársaság érdekes lépésre készült. Úgy tervezte, hogy a repülőjegyek árát a potenciális utas súlyához, pontosabban súlyfeleslegéhez szabja. Tehát járatain a megszabott testsúlynál testesebbek pótdíjat, megemelt helyárat fizettek volna, vagy a menetjegy összegének dupláját lettek volna kénytelenek letenni. A nem akármilyen tiltakozás azonban a társaság embereit eltérítette ilyen változástervezet életbeléptetésétől. Mert mi lehetett volna, ha?... Akkor bizony ilyen-olyan szempontból jó páran hátrányosan megkülönböztetve érezhették volna magukat, hiszen az intézkedés minden bizonnyal nem egy diszkriminációs alapot szolgáltathatott volna. A képzelet játszik velem, amikor arra gondolok, hogy Jeff, az egykori cowboy, aki a hét mesterlövész leszármazottjainak nemzetségéből való, és tisztes elismerésnek örvend, ám vaságyastól se több negyven kilónál, követelhetné, hogy ő féláron repülhessen metropolisból metropolisba. Mi több (az élet, az ilyen-olyan szabályok, rendeletek megalkotóival egyetemben elég morbid helyzeteket képes teremteni), Jeff boynak annak idején musztángok üldözése során leszakadt a fél lába, ezért akár ilyen szempontból is indítványt adhatna be

jegyárcsökkentésre, hogy ne érezze magát halmozottan megkülönböztetettnek azokkal szemben, akik teljes épségűek, és akik vele szemben hatvan-hetven kilóra billentik a mérleg nyelvét, és ezzel még a rendes, vagyis nem a testsúlyfe-lesleg miatt megemelt helyárú jegyet kötelesek megváltani. Aztán megjelenne a színen a bányarémkorhoz közelítő don Juan és dona Esmeralda, és kötnék az ebet a karóhoz, hogy igenis, nekik koruknál fogva már joguk van némi testsúlyfeleslegre, a pótdíjszabást érvényesítsék csak aktív korban lévő molettekre.

Egy new vave banda sztárja pedig, mondjuk, amiatt pereskedne nagy nyilvánosság előtt, mert a jegymegvétel és a gépindulás között eltelt időben hízta túl a megszabott súlyhatárt, ezért utas és utaztatók nem tudtak közös megállapodásra jutni az ügyben, hogy az időközben módosult súly pótdíjköteles-e.

Félő, hogy aztán, jó szokásukhoz híven, exportőrként jelentkeznének a tengerentúlról a minden állati rosszat domesztikáló epigonállamok, hogy az óceánparttól ez irányban is megjelenjen a rendelet, a légi közlekedés hálózatának szegényesebb volta miatt, tegyük fel, az autósztráda-használat díjszabására vonatkoztatva. Sőt, még általános nemzeti egészségvédő programot is lehetne kreálni belőle, hiszen ezen a mi partunkon mindent el szokás fogadni. Aztán megindulna a nagy összefogó böjtölés a régió autópályáinak felszínét terhelő túlnyomás csökkentése ürügyén, elhitetve, hogy történik mindez az érintettek saját érdekében, vagyis az egészség megóvásáért.