Tegyük fel…

Tegyük fel, hogy Jóska bácsi már 34 éve oktatja az alapiskolában a matematikát és a fizikát. Tegyük fel, hogy ez idő alatt jó néhány diákkal megszerettette a köbgyökvonás, a térfogatszámítás alapjait. Becsületesen felkészítette tanulóit a versenyekre, s nem csupán az ország határain belül, hanem még külföldön is részt vett velük a megmérettetéseken. Tegyük fel, hogy a diákok komolyabb eredményeket is elértek ezeken a versenyeken, s így gazdagították az elismerések listáját a kisvárosi iskolában. S tegyük fel, hogy Jóska bácsi három és fél évtizedes munkáját többen is elismerték már – diákok és szülők egyaránt.

A matematikus és fizikus Jóska bácsi manapság is böngészgeti a szakirodalmat, internetre megy, folyóiratokat, szaklapokat olvas. Jól tudja, ha megáll, megelégszik eddigi tudásával és tapasztalataival – visszazuhan. Beszorul az egykoron kijelölt keretek közé. Jóska bácsi ilyesmiről hallani sem akar, saját maga és diákjai érdekében tanulmányozza az új fejleményeket, bügyörészget a szakdolgok óriási halmazában. De nem rest figyelemmel követni a körülötte zajló nem matematikai és fizikai eseményeket sem! Nagyon sok terület iránt érdeklődik, művelt ember…

Micsoda?! Hogy nem tud angolul? Hát az átkosban ő is oroszt tanult! Akkor azt kellett. Tegyük fel, hogy Jóska bácsi hatvanegy éves. S tegyük fel, hogy az iskola éppen őt jelöli az angol továbbképzésre, amit oktatási miniszterünk olyannyira szorgalmaz azokban az iskolákban, ahol nincs elegendő idegennyelv-szakos. Kétéves továbbképzés várna Jóska bácsira. Ez benne van a pakliban. De Jóska bácsi módfelett precíz ember. Azt vallja, két év alatt nem képes – mert nem lehet! – felkészülni olyan szinten angolból (sem), hogy ő oktassa ezt a világnyelvet. Tegyük fel, hogy az igazgatója elfogadja érvelését, figyelembe véve, hogy Jóska bácsi hamarosan nyugállományba vonul. Inkább menjen a továbbképzésre valaki a fiatalabbak közül. Tegyük fel, hogy a fiatalabb kolléga vállalja – és ő lesz az áldozati bárány.

De tegyük fel, hogy a fiatalabb munkatársak is úgy vélekednek, mint Jóska bácsi. Mert ők is becsületesek, szeretik a szakmájukat – és a lehető legtöbbet akarnak átadni tudásukból a nebulóknak. S tegyük fel, hogy több pedagógus vélekedik ekképpen.

S akkor? Tegyük fel, hogy vakvágányra jut ez a megfontolatlan, átgondolatlan minisztériumi elképzelés.

Susla Béla középiskolai tanár