Távozik Észak-Írország „Dr. No”-ja

A 82 éves Paisley, aki tavaly május óta a hosszú idő után, többedszer felélesztett önigazgatású tartomány első minisztere, vagyis miniszterelnöke, májusban adja át még kijelölendő utódjának – valószínűleg pártbeli helyettesének, Peter Robinsonnak – irodáját az északír parlamentnek és kormánynak otthont nyújtó belfasti Stormont palotában.

A tartományi önigazgatást a brit és az ír kormány hathatós erőfeszítései után, történelmi léptékű áttörés eredményeként sikerült ismét helyreállítani éppen egy éve. Jelenleg a protestáns britpárti, illetve a republikánus oldal két legradikálisabb politikai ereje, a Paisley vezette Demokratikus Unionista Párt és a Sinn Féin kormányozza Észak-Írországot, korábban teljesen elképzelhetetlen koalíciót alkotva.

Londonban és az ulsteri britpárti protestáns oldalon tényként kezelik, hogy a Sinn Féin és az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő legnagyobb katolikus milícia, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) gyakorlatilag ugyanaz a szervezet; az előbbit az utóbbi politikai szárnyának tekintik. Az IRA három évtizedes terrorkampányában óvatos becslések szerint is háromezren vesztették életüket.

A tavalyi áttörés előzményeként az IRA leszerelte fegyverzetét, és bejelentette, hogy lemond az erőszak alkalmazásáról, de Paisley még ezután is határozottan kijelentette: soha nem lépne koalícióra a Sinn Féinnel.

A „soha” és a „nem” egyébként is a tiszteletes hírhedt retorikájának két leggyakrabban visszatérő eleme volt. Az északír katolikus oldal mérsékelt pártjának, a szociáldemokrata irányzatú SDLP-nek a vezetője egy ízben meg is jegyezte: ha az angol nyelvből kiiktatnák a „nem” szót, Paisley megnémulna.

A „Dr. No”-ként is emlegetett politikus a katolikusokra általában sem vesztegetett sok jó szót. Politikai karrierjének egyik leghírhedtebb megnyilvánulása volt, amikor 1988-ban, az Európai Parlamentben felszólaló II. János Pál pápát a beszédébe belekiabálva „Anti?krisztusnak” bélyegezte – mielőtt kidobták volna az ülésteremből. Az észak-írországi katolikusokat sem szerette jobban. A brit politikai nyelvi folklórban „Bajok” (Troubles) néven rögzült IRA-terrorkampány kezdetén, 1969-ben azt találta mondani róluk, hogy „tenyésznek, mint a nyulak és szaporodnak, mint a férgek”.

A tiszteletes nem sokkal korábban még a börtönt is megjárta, amiért nekivezetett egy felheccelt protestáns tömeget a jogaikért békésen tüntető katolikusoknak.

Ez az ember kötötte meg tavaly az újkori európai politikatörténet egyik legvalószínűtlenebb koalíciós egyezségét azzal a Sinn Féin-vezérkarral, amelynek tagjait nem olyan régen „vérszomjas ször?nyetegeknek” nevezte.

Koalíciós társa és helyettese Martin McGuinness, az IRA veterán alvezére, aki brit hírszerzési adatok szerint a katolikus milícia egyik leghírhedtebb osztagát, a Derry Dandárt vezette a 70-es években, és tevőleges része volt a fegyveres terrorkampány irányításában.

Paisley tiszteletes most bejelentett májusi távozása az általa végrehajtott történelmi fordulat ellenére már jó ideje várt fejlemény volt. Az agg politikus mögött ugyanis már régóta mozgolódott a fiatal gárda, amelynek tagjai alig várták, hogy kiléphessenek a „Nagy Ember” árnyékából. Nem tett jót Paisley pozíciójának az sem, hogy fia, egyben saját titkára, egy zavaros lobbyügy miatt nemrég távozni kényszerült a Stormontból.

Bárki kövesse is az unionista vezért az első miniszteri székben, azt még McGuinness is elismerte, hogy Paisley tavalyi döntése „örökre meghatározta az (északír) politika irányát”.