Tátra-politika és polit-turista

Európa most ránk figyel, illetve legnagyobb hegységünkre, arra, amit a pusztító vihar meghagyott belőle. Egyelőre még nem tudunk róla, hogy a politikai pártok már keresték-e a felelőst, és ha keresték, megtalálták-e ? Hisz a politika a hazai tájakon így működik: nem az a legfontosabb, hogy mi történt, hanem hogy ki a felelős. Ha ezt kiderítik, akkor ugyan semmi se változik, de megnyugszik a politikusok lelke. A tátrai holdbéli táj viszont vonzza a polit-turistákat. Őszinte megdöbbenésüket nem vonom kétségbe, amikor az elpusztult Tátra siralomvölgyébe látogatnak, s fotóztatják magukat. Ezek a fotók aztán megjelennek a lapokban, és mi újságolvasók alig tudunk velük mit kezdeni. Lényegében arról tudósítanak, hogy x vagy y döbbenten szemléli az elpusztult, holdbéli tájat. A döbbenet megjelenítésének milyensége a politikustól függ. Én a minden napra eső fotóriportok láttán arra gondolok, nagy morcosan: ezt is most ette ide a fene, hogy nem hagyja dolgozni a favágókat. Akik, saját elmondásuk szerint, szinte egész nap nem kapcsolják ki a motorfűrészt, és virradattól éjszakáig nem nyugszik kezükben a fejsze. Nincsenek sokan, és addig vannak talpon, amíg a fáradtságtól szinte össze nem esnek. Aprítják, fűrészelik, vágják a kidőlt fákat, s rakják nagy halmokba. El lehet képzelni, mi van akkor, ha ennek a csapatnak bejelentik: jön ez, jön az, jön az elnök, jön az alelnök. Jön megnézni, hogy megy a munka, jön megszemlélni, mit okozott a vihar. Biztos, hogy egy ilyen látogatás mindenkit kizökkent. A Nagy Embert ugye körül kell ugrálni, el kell vele beszélgetni. És akár a baj, a Nagy Ember se jár egyedül. Minél nagyobb a Nagy Ember, annál nagyobb a sleppje, több kocsiból álló konvoj érkezik az épp, hogy megtisztított, fátlanított útra, tisztásra. Természetesen amikor ott a küldöttség, akkor szünetel a munka, vagy legalábbis más a tempója, amíg a Nagy Embert fényképezik. Mert ez itt a lényeg. A Nagy Ember, miután alaposan kihüledezte magát, kezet ráz a holtfáradt erdei munkásokkal, s valahonnan előkerít egy ígéretet, támogatásra, visszaül a limuzinba, s elhajtat. Ennyi. Az eredmény másnap a lapokban.

Én a Magas Tátra „bejáratához” kitennének egy jó nagy táblát, amelyen ez állna: Politikusoknak behajtani tilos!