Szomorúság, felháborodás

Szomorúan olvastam Szalai László írását a szociális érzéketlenségről, majd felháborodással a január 25-i cikket Kürtről. 1990 és 1998 között a község polgármestere voltam, s nem volt könnyű. Ennek ellenére sikerült bővíteni a vízhálózatot, megépíteni a gázvezetéket, rendbetenni az utakat, a telefonvezetékek a föld alá kerültek, minden háznál van csatlakozó, átépítettük a ravatalozót, az ifjúsági klubot, a Csemadok-házat, a nyugdíjasklubot, rendezett a temető, kicseréltük a templomtetőt, fedett lelátó került a sportpályára. Még a művelődési házra is jutott, igaz, nem olyan sok, mint mostanság. Mégis bosszant, hogy polgármesterünk – aki egyébként parlamenti képviselő is – enyhén szólva csúsztatásokkal szépíti és emeli ki saját fontosságát. Nem szoktam reagálni az ilyen megnyilvánulásokra, de már nagyon nem tetszik, hogy minden újévi beszédében és most az újság hasábjain is „eteti” az embereket. Állítása szerint 3,5 millió korona adóssággal, kifizetetlen számlákkal (750 ezer korona) és 200 ezer korona készpénzzel vette át a község irányítását 1998 decemberében. A készpénz igaz, a többi nem. Maradt 500 ezer koronás hitel a gázművesítésre, mikor felvettünk további 3 millió koronát az utak kijavítására és a művelődési házra 1996-ban. Ebből a 3,5 millióból maradt a tervezett törleszteni való 750 ezer korona, 1998. december 20-éig – mikor bezártak a bankok – minden számlánk rendezve volt. Az év eleji „csúcsforgalom” pedig mindig is megviselte a község költségvetését. A cikkben szereplő megjegyzés, hogy „350 ezer korona a közvilágítás, hulladékszállítás, az ingatlanok, a hivatali rezsi”, egyszerűen hazugság. 2001-ben csak a „hivatali rezsi” 1,2 millió koronát tett ki (1998-ban „csupán” 600 ezer volt). A művelődési ház kivitelezését pedig abból a pénzből tudta folytatni, amelyet a gázművek visszafizetett a községnek a beépített gázvezetékért. Ezt miért nem tette közzé?! A szociális érzéketlenségéről csupán annyit, hogy arra születni kell. Pályázatot írtak ki a Sport presszó bérbeadására. Január 18-áig csak én jelentkeztem, erre meghosszabbították a határidőt január 25-éig, s rábeszéltek még három embert, hogy jelentkezzenek. Kettőnek nem is volt érvényes iparengedélye, érdekes módon mégis megkapta egyikük. 1998. december 22-étől vagyok munkanélküli. 1999 januárjában már a munkanélküli-segélyből fizettem a villanyszámlát. 2000 januárjától egy fizetésből élünk a létminimum határán két kiskorú gyermekkel, s ezt a polgármester úr is tudja. Már az első határidő előtt tudtam, hogy bár egyedül jelentkeztem, körülbelül harmadikként megkapom a munkalehetőséget. Bejött, dobogós lettem. De csak azért, mert a negyedik jelentkező visszalépett. Egy kicsit bántott, mert nagyon nehéz ma az élet, főleg ha a „szociban” mindent megtanult az ember, csak lopni, csalni, hazudni nem. Meg „politizálni”. De hát erre is születni kell.

Kovács Károly, Kürt