Szolidaritást vállalok!

Ebben az országban rengetegen próbálkoznak valamivel, mert sokak számára a jövő egyre bizonytalanabb. A cél a megélhetés, a túlélés. Ennek érdekében többen nem abban a szakmában dolgoznak, amelyhez értenek, mást tesznek, mint amit kedvvel csinálnának, de ezt kell tenniük a túléléshez. Aztán itt vannak a munkanélküliek. Anna Záborská képviselő asszony tervén, hogy sorsunkat vállalva tölt el egy hónapot, felbuzdultam. Én is vállalom, hogy eltöltök egy hónapot úgy, hogy képviselői fizetésből élnék. Csak az a kérdés, ugyan nekem adja-e a képviselő asszony a pénzecskéjét?! Úgy érzem, így lenne ez rendjén való; egy hónapra kipróbálnánk egymás szociális helyzetét. Esküszöm, egy koronát sem költenék magamra! Kifizetném egy fiatal család gáz- és villanyszámláját, hogy tél előtt be ne szüntessék a szolgáltatást. Egy kis szöszkének, aki nagyon szeretne oviba járni, állnám egy-két hónap költségeit. S nem feledkeznék meg arról a szomorú szemű fiatalasszonyról sem, aki a jegygyűrűiket zálogosította el, hogy kicsi gyereke mellett lehessen a kórházi kezelés idején. Istenem, hány embert tehetnék boldoggá egyetlen havi képviselői fizetésből. Hogy az én óhajom nem válik valóra, az szinte biztos – az én örömöm a mások boldogsága, és kétlem, hogy ez lenne országunk képviselőinek fő erénye.

Nagy Ilona Királyrév