Szobrok üzenete

A polgári öntudat és kurázsi erősödésének tényeként minősíthetjük, hogy Szlovákia vegyesen lakta településein sok évtizedes hányattatás és megcsúfolás után több magyar szobrot restaurálnak és avatnak újra. Igaz, legtöbbjüket nem az eredeti helyére, de mégiscsak köztéren állították, illetve állítják fel. Elismerés illeti a pozsonyi és a rimaszombati Petőfi-szoborbizottságot, valamint a kassai polgárokat, akik Márai Sándornak kívánnak méltó emléket állítani.

Ugyanígy helyénvaló megsüvegelni a rozsnyóiak bátorságát. Közülük többen a letűnt rezsimben titokban évről évre megkoszorúzták a bányászati múzeum kazánházában elrejtett, az enyészettel dacoló Kossuth-szobrot. Sok ezer, lelket melengető példát sorolhatnánk a magyarok lakta településekről, ahol hasonló meggyőződéssel őrizték a helyi tárgyi és szellemi értékeket. Petőfi világszabadságot hirdető lánglelke, Kossuthnak a dunai konföderációt meghirdető alkotmányterve, Márai Naplója és több magyar kortársuk kiemelkedő alkotása olyan szellemi muníció, amely az uniós kihívások közepette is nagyban segítheti talpon maradásunkat, boldogulásunkat. Joggal szorgalmaztuk hát szoborba öntött alakjaik visszaállítását. Szlovák szövetségesek is kellettek a sikerhez. És akadtak, nem is kevesen. Pozsonyban többek között a főpolgármester és mások személyében, továbbá a rozsnyói és a rimaszombati szlovák képviselők és a helyi lakosság döntő többsége között. Mindannyian felismerték, hogy a helyi magyar nemzeti közösség alapvető joga visszaállítani az európai szellemiséget képviselő magyar személyiségek lerombolt szobrait. Ismét hőzöngtek a Matica slovenská – az alapító tagok nemes céljaihoz méltatlan – mai vezetői, akikben ugyanolyan nacionalista indulatok sisteregnek, mint a cseh legionáriusokban és szlovák követőikben, akik ez elmúlt évszázadban lerombolták ezeket a műalkotásokat.

Sántít a mai maticás vezetők érvelése: ugyanis mindmáig nincs egyetlen tudományos bizonyíték arra, hogy a szláv hittérítők valaha is jártak volna Komárom, miként Tessedik Sámuelnek, a neves szarvasi evangélikus lelkésznek és agrártudósnak sem volt közvetlen kapcsolata Pereddel. Az ottani önkormányzatok csupán ezért, és nem valamiféle elfogultságból ellenzik néhány helyi túlbuzgó személy törekvéseit. A maticás vezetők csaholásának nincs különösebb visszhangja. A döntéshozó szlovák polgárok támogatásával újraavatott szobrok pedig a két nemzet tényleges megbékélését és sorsközösségét hirdetik.