A Duna visszaadta a testüket

Május 18-án éjszaka Verőcénél ütközött a motorcsónak a szállodahajóval. Nyolc utasa volt a kisgéphajónak, és csak egyetlen egy férfi élte túl súlyos sérülésekkel a balesetet. Először csak két utasnak a holttestét találták meg, majd rendkívül feszült napok következtek. A kutató-mentő csapatok hosszú, elszánt keresése, több önkéntes csatlakozott, fésülte át a vízi és a part menti területeket, de folyt a keresés odafentről is, hátha még valakinek sikerült partot érni. A fiatalok egy Duna-parti fesztiválról tartottak hazafelé a motorcsónakkal. Láttuk a 110 méter hosszú szállodahajót a komáromi kikötőben, találkoztunk néhány zavarodottan lézengő utassal is a bázeli MS Heidelbergelről. 

A horzsolások a hajón, a fiatalon kihunyt életek mély nyomot hagytak bennünk, hajósokban. A vízi élet elkötelezettjei az éjszakába nyúló beszélgetések során gyakran idézik fel a saját élményeiket. Figyelmeztető jelként tekintek az első hajóutamra, amikor friss hajóvizsgával, némi gyakorlatot szerezve a Duna forgalmas pozsonyi szakaszán végre birtokba vehettem a háromtonnás vashajót. A jobb időket is megélt járgányon rajtam kívül még egy, ugyancsak frissen vizsgázott kapitány tartózkodott, ám az első hajóutat megelőző motorszerelésnél napszúrást kapott, váratlanul belázasodott és elájult. Rég elhagytuk már Párkányt, valahol Pat környékén járhattunk a kikötőnél, amikor teljesen magamra maradtam. Elszántan visszakanyarodtam, hogy lehetőleg még szürkületben visszatérjek, és orvosi segítséget kérjek. Akkoriban még nem ismertem jól az említett szakaszt, és nem minden bója volt kivilágítva, mint ahogy manapság. Zátonyra futottam a magyarországi Süttő és Lábatlan között, ahol négy napot töltöttünk, mire néhány, mindenre elszánt helyi fiatal terepjáróval, vontatókötelekkel lehúzott bennünket a sziklákról. Az első hajóút tanulsága a mai napig él bennem, jóval fegyelmezettebb, óvatosabb hajós lettem. Elmondhatatlan, milyen érzés, amikor hatalmas házként felbukkan mellettünk egy kirándulóhajó. 

A fiatalok balesetét követően a dunai közösségi beszélgetésekben is gyakoribb téma lett a biztonság. Egyre többen tudakolják, milyen app segítségével követhető a hajók mozgása a Dunán. Van, aki szerint a ShipFinder a jó, vagy a Vesselfindert javasolják, de többen is esküsznek a Marine radar app megbízhatóságára. 

A hajósok nem felejtenek. 2019. május 29-én, ugyancsak az esti órákban a Margit híd pesti oldali középső nyílásában a Hableányt érte utol a Viking Sigyn személyhajó, és a jobb elejével, beakadva a Hableány bal hátuljába maga alá forgatta, a fedélzeten lévő 35 személyből csak 7 élte túl. 2016. szeptember 11-én hajnalban a Nürnbergből Budapestre tartó Viking Freya üdülőhajó a Duna–Majna-csatornán Erlangennél hídnak ütközött, a hajó első tisztje és egy matróza életét vesztette. De említhetnénk 1996-ból a Bécs alatt átzsilipelésre készülő szlovák Ďumbier tolóhajót, amit az áradó Duna a freudenau-i erőmű áteresztő kapuihoz vágott, és átpréselte rajta, 8 ember halt meg a személyzetből, csak egy élte túl a balesetet. Különös volt 1982-ben a Horány és Dunakeszi közötti Bulcsú átkelőhajó balesete a völgymenetben haladó szovjet Mekhanik Sushkov géphajóval. A szovjet hajó radarja üzemelt, a parancsnokot állítólag megzavarták az átkelő útvonala fölötti távvezetékről visszaverődő jelek. 

Szívbe markoló volt a mostani hajóbaleset kapcsán az egyik gyászoló kérése: ne okoskodjon, de ne is gyalázkodjon senki a tragédia számlájára! Figyeljünk oda egymásra!