Szeretem a márciust

Szeretem a márciust. A tél végre átadja a helyét a tavasznak, mindent áthat a megújulás. Szeretem a márciust, mert végre kimehetek a kertbe dolgozni, ami megnyugtat, az alkotó munka helyre teszi az ember gondolatait, megtisztít, segít arra koncentrálni, ami igazán fontos.

Szeretem a márciust, mert a hó elején egy pillanatra megállunk és közösen megünnepeljük a nőket, anyákat, lányokat, feleségeket, nagymamákat, kolléganőket. Még akkor is jó ez, ha közben persze úgy gondolom, nem hogy egy nap, de 365 is kevés lenne ahhoz, hogy férfiként igazán megköszönjünk nekik mindent, amit értünk tesznek. Hálás vagyok, hogy olyan szerető nők vesznek körül, akiknek a legőszintébben tudom azt mondani: köszönöm, hogy vagytok.

Szeretem a márciust, mert ebben a hónapban van az egyik fontos ünnepünk: március 15. A szabadságharc napja azokra az értékekre emlékeztet, amelyek nekem személyesen is fontosak: a szabadság szeretetére, az egyéni áldozatokra, de egyben a közösség erejére is. A szlovákiai magyarok számára ez egy kiemelkedő pillanat, közösségi büszkeségünk egyik fókuszpontja, okkal. De ez egyben egy olyan ünnep is, amelyre mindannyian büszkék lehetünk a Kárpát-medencében, nemzetiségtől függetlenül. A nap közeledtével minden évben igyekszem szlovák közegben is felhívni a figyelmet március 15. fontosságára, közösségformáló erejére.

Szeretem a márciust, mert ekkor van a tanítók napja is. Még egy olyan csoport, amelynek mindannyian sokat köszönhetünk. Nemcsak képességeinket és tudásunkat, de kultúránkat is. Kitartó, áltatos munkájuk – sokszor a legnehezebb körülmények között – közösségeink gerince, legyen szó akár faluról, városról, nemzetiségről vagy az egész országról. Nélkülük nem menne. Jó, ha meg tudunk állni évente egy pillanatra hogy erre emlékezzünk.

Szeretem a márciust, mert szeretem a feleségemet, aki nőként, magyarként, tanítóként mindhárom ünnepben érintett, és akivel így három alkalommal is ünnepelhetek. Közösen! Ez az előttünk álló kampányév okán még fontosabb, hiszen ilyen időszakban még kevesebbet látjuk majd egymást, mint máskor.

Kívánom, hogy önöknek is legyen március a testi-lelki megújulás hónapja, amikor őszintén megállhatunk egy pillanatra és arra koncentrálhatunk, ami igazán fontos. Ilyenkor nem politikusként, nem látszatból vagy haszonszerzési okból ünnepelek, hanem azért, mert ezek a dolgok számomra fontosak, ezek a dolgok azok, amelyek azzá tesznek aki vagyok mint személy, mint családtag és mint közszereplő.

Bugár Béla, a Híd elnöke