Szeptember 11-e jótékony hatása augusztus 14-re

New York lakosai szerint az augusztus 14-i „történelmi” áramkimaradás következményei jóval súlyosabbak lettek volna, ha nem előzte volna meg 2001. szeptember 11-e, azaz az Egyesült Államok történetének örökké emlékezetes tragédiája.

Az ország elleni, mintegy 3000 halálos áldozatot követelő terrortámadásokat Amerika soha nem felejti el. Noha azóta csaknem két év telt el, az élet visszatért a normális kerékvágásba, s a porig rombolt Világkereskedelmi Központ ikertornyai helyén lázas építkezés folyik, az emberekben él az emlék, az aggodalom, sőt a félelem is. Kísérteties volt ebből a szempontból augusztus 14-e, amikor percek alatt maradt áram nélkül hét északkeleti és középnyugati állam, illetve jó néhány nagyváros, mindenekelőtt New York, Cleveland és Detroit. Pillanatok alatt megbénult a közlekedés, metrószerelvények százai rekedtek a föld alatt, a felhőkarcolókban leálltak a liftek, az emberek tízezrei menekültek az utcákra, amelyek az est eljöttével sötétségbe borultak. A New York-iak többsége rögtön arra gondolt, hogy újabb terrortámadás történt.

A hatóságok azonban villámgyorsan cselekedtek. Alig fél órával az áramkimaradás kezdete után már elhangzottak az első hivatalos nyilatkozatok arról, hogy minden valószínűség szerint „egyszerű” áramszünet, s nem terrorcselekmény történt, s New Yorkban, valamint a többi nagyvárosban rendőrök és tűzoltók tízezrei kezdtek hozzá a metrószerelvényekben, valamint az égbe kapaszkodó felhőkarcolókban rekedt emberek kimentéséhez. S néhány órával később már hivatalosan deklarálhatták: úgy sikerült több százezer embert szorult helyzetéből kimenekíteni, hogy senkinek haja szála sem görbült. New Yorkot ismerve, ez valóságos csoda.

Mint ahogy csoda az is, ahogy az aggodalom és a félelem rövid idő alatt átadta a helyét a megkönnyebbülésnek. Nemcsak az volt páratlan, amilyen fegyelmezetten engedelmeskedtek az emberek a hatóságok utasításainak, hanem az is, ahogy tudomásul vették az áramszünettel járó megpróbáltatásokat. A pánikot villámgyorsan váltotta fel az egymásért való aggódás, egymás segítése és a bizakodás, hogy hamarosan újra kivilágosodik. New York – amúgy leírhatatlan fénytengerben úszó – utcáin valóságos népünnepély alakult ki, az emberek gyertyákkal és elemlámpákkal a kezükben örvendeztek afölött, hogy nem terrortámadás történt.

Az Egyesült Államok történetében eddig példa nélkül álló áramkimaradás tényleges okait meggyőzően mára sem sikerült kideríteni, az azonban egyértelművé vált, hogy 2001. szeptember 11-e óta sokat változott az ország. New York és a többi nagyváros rendőrei és tűzoltói például szinte a terrortámadások óta gyakorolták, miként lehet az embereket a metrószerelvényekből, illetve a felhőkarcolókból kimenteni, vagy miként lehet a világ egyik legnagyobb városában a világ talán leghömpölygőbb közlekedését irányítani úgy, hogy nem működnek a jelzőlámpák. A hatóságok pedig felkészültek arra, hogy miként kell az emberekkel bánni ilyen körülmények között, s legfőképp azt megakadályozni, hogy pánik alakuljon ki.

2003. augusztus 14-e ebből a szempontból vizsga volt, s az ország kitűnően vizsgázott. Jelesen vizsgáztak a rendőrök, a tűzoltók, s erőn felül teljesítettek az amerikai polgárok is. Fényesen teljesítettek a hatóságok, legyen szó akár a szövetségi, akár az egyes érintett államok, illetve városok érintett hivatalairól.

Sokan vallják azt New Yorkban és másutt is, hogy ehhez szeptember 11-e kellett. Maga George Bush elnök jelentette ki szó szerint a következőket: „Nem hiszem, hogy ilyen jól tudtunk volna reagálni a történtekre akkor is, ha nem lett volna 2001 szeptember 11.“

Persze nem mindenki van ezen a véleményen. Egy New York-i orvos például épp egy metrószerelvényen két megálló között az MTI-nek azt hangoztatta: ő az első pillanattól sejtette, hogy nem terrortámadás történt. A terroristák ugyanis – mint vélekedett – nem érik be azzal, hogy kellemetlenségeket okozzanak az embereknek, ők ölni, pusztítani akarnak.

Csak úgy kiegészítésként mondta még el, hogy édesanyja Sátoraljaújhelyen született, túlélte Auschwitzot, s azután menekült az Egyesült Államokba. Ő már tősgyökeres amerikai, és legkisebb gyermeke épp szeptember 11-én született. Ezért minden év szeptember 11-én nemcsak ünnepelnek, hanem emlékeznek is.

New York amúgy ismét fényárban úszik, a kevesebb mint két héttel ezelőtti sötétségre már semmi nem emlékeztet. Hacsak az nem, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat felidéző pólók mellett újak jelentek meg, mégpedig a következő felirattal: „Túléltük a történelmi áramkimaradást.” Most elsősorban ezekből fogy.