Szép város Kolozsvár

De még milyen szép! Különösen, ha az ember a Fő térről, a pozsonyi Fadrusz János Mátyás-szobrának a tövéből nézi. Hiába próbálta Funar idejében a városvezetés a tér „architektúrájának” egységét megbontani, és ásatott ki rosszhiszeműen római kori romokat a büszke lovas szobor előtti, csoportosulásra rendkívül alkalmas területen. És hiába emeltettek a 19. századi erdélyi román memorandis-táknak magas, fehér márvány emlékoszlopot a térről kivezető széles főút legelején, vagyis tulajdonképpen a történelmi tér sarkában, ideológiailag ellensúlyozandó a pompás ménen parádézó „igazságost”. Aki mellesleg a város szülötte volt. No nem mintha a helyhez köthetőség elve különösen sokat számítana a nemzeti emlékművek elhelyezésének esetében, hiszen emlékhelyek valójában már szerény fantáziával is bárhol elképzelhetőek, elég, ha a magunk gombaként szaporodó Szent István-szobraira gondolunk. Egy-egy ilyen műalkotást vagy emlékhelyet egyedül az hitelesíthet, ha a varázsa megfogja a nemzet fiait és leányait. Amikor jöttünk át a Mátyás-szobor felé, ott a tér sarkában közelről is megfigyelhettük – tanúságtételét láthattuk! –, hogy a memorandisták emlékműve még így, a sarokba állítottan is mekkora hatással van a román nemzet leányaira és fiaira. Konkrétan a frissen összeesketett párokra. Amíg a kocsitól Mátyásig elértünk, három ifjú párt is láttunk a hozzájuk tartozó esküvői menet élén megtorpanni, és a virágcsokor elhelyezését követően némán tisztelegni a nemzet nagy fiainak emléke előtt. Nekem speciel az átkos ugrott be, amikor a törekvőbb családok fiainak és lányainak a „komancs” emlékhelyeket illett virágba borítani az elfojtott röhögéstől rázkódó násznép karéjában. Ezt meg is jegyeztem, jó zaftos kommentárokat fűzve a gesztushoz. (Szép kis város ez a Kolozsvár.) Röviden arról is értekeztem, hogy végül is mindegy, komcsi-e vagy nemzeti, hiteles-e vagy sem, nem szerencsés az ideológiát a civil szférába belekeverni. Aztán felértünk a szoborhoz. Úgy csúcsra járatódtam az eszmefuttatástól, hogy magam javasoltam, fényké-pezkedjünk már le a hollók urával. El is készült vagy egy tucat fotó. Közben láttam már, a tér sarkában is villannak a vakuk, de már nem volt mit tenni. Egyszóval, nem csak szép város Kolozsvár, hanem tanulságos is. Persze könnyen meglehet, hogy csak a messziről jött civilek számára.