Százhatvanhat

A minap ott hagytam abba, hogy folytatom. Százhatvanhat szlovák korona – ez jegyzetem kiindulópontja. Csak látszólag pitiáner az összeg.

Egy magyarországi ismerősöm, a rendszerváltás utáni évek menő, de mára elfeledett zenésze mesélte, postaládájában üzenetet talált, hogy pénze érkezett. Amíg a lakóhelyétől három kilométerre levő postahivatalba tartott, az autóban nem is azon töprengett, honnan érkezett a pénz, hanem a mennyiségéről álmodozott. A helyszínen szembesült a fájó valósággal: még egy kiflire sem futotta a nem várt pénzből, nyolc (!) forintot vett át. A sokszorosát autózta el, és a pénz célba juttatása is sokszor nyolc forintba került az illetékes hivatalnak. Ennyi jogdíjat kapott. Ehhez képest a százhatvanhat korona nem kis összeg. Hogy mekkora valójában, a szociális helyzetünktől függ. Felértékelődik, ha azt vesszük alapul, hogy folyamatosan gyarapodhat, a sokszorosára nőhet. Főleg, ha nem kapjuk, hanem fizetjük. Állítólag ennyivel tartoztam az egyik hivatalnak. Nem vettem a fáradságot, hogy kiderítsem, hogyan keletkezett, lehet, én felejtettem el befizetni, vagy valamikor kevesebbet utaltam át. Mint a polgárok többsége, havonta én is annyit fizetek, utalok, hogy ember legyen a talpán, aki megjegyzi. Elképzelhető, hogy a hivatal tévedett: elszámolt, elnézett valamit. Mindegy. Ha a levélben feltüntették volna a feladó hölgy telefonszámát, talán fel is hívom. Az illedelmesen megfogalmazott ajánlott levél végén figyelmeztettek, ha az átvétel utáni tíz napban nem rendezem az adósságomat, a hivatal bírósági úton hajtja be. Magyarán: megfélemlítettek. Befizettem, igaz, pár napos késéssel. (Ezt félve írtam le, de bízom abban, hogy az illetékesek nem olvassák soraimat.) A késés nem gyerekjáték. Másik ismerősömtől sok ezer koronát próbálnak behajtani egy kilencvenes évekbeli, százegynéhány koronás tartozása miatt. Ő felveszi a kesztyűt a hivatallal. A többségünk szó nélkül fizet, mert tart a következményektől. Megtanultuk már, hogy csak azok ússzák meg büntetlenül, akik sokmilliót nyúlnak le vagy nem fizetnek be. Akik pár százzal lógnak, azokra mindig rájár a rúd.