Szakmák dicsérete

A koromat tekintve már kinőttem a mese- és a gyerekkönyvekből, bár mi tagadás, Lázár Ervin meséin ma is ugyanolyan jól szórakozom, mint hajdanán, és sorolhatnék még jó pár szerzőt. Amikor még „főállású” mese- és gyerekkönyvolvasó voltam, természetesen elsősorban a történet ragadott meg, de az illusztrációk sem voltak mellékesek. Egyáltalán. Mert a jó illusztráció gyönyörködteti a gyerekszemet és gazdagítja a könyvet. Ez járt a fejemben, amikor a gyermekkönyv-illusztrációk idei pozsonyi biennáléján a kiállított munkákat nézegettem. Kár kihagyni, mert varázslatos világ tárul az ember szeme elé, szinte bele is lehet szédülni. Nem is csodálom, hogy a kisiskolások, akik velem együtt ámultak a különböző technikával készült könyvillusztrációk láttán, alig tudtak dönteni, melyik is a legszebb. Ahogy haladtak az egyes országok paneljai előtt, mindig feltűnt egy „legszebb”. Nos, egyáltalán nem irigyeltem a zsűrit, én biztosan nem tudtam volna a világ négy kontinensének 311 illusztrátora által készített munkák közül kiválasztani azt a tizenegyet, amely díjra érdemes. Én akár tízszer tizenegyet is kitüntettem volna közülük. Szép munka az övék, de nincsenek elkényeztetve ők sem, mint a kultúra, a művészetek terén tevékenykedők legtöbbje. Gyanítom, könyvillusztrátor lehetett az a hölgy is, akit a megnyitón az egyik ismerőse arról faggatott, mi újság, hogyan él. „Tudod, nem könnyű a helyzet, de ilyen alkalmakkor, mint a biennálé, az ember azért rádöbben, hogy nincs egyedül, és nem fáj annyira a szíve.” Sejtem, mire célzott a rokonszenves illusztrátor hölgy, akiben nem tengett túl az optimizmus. De hát ő is csak megélni szeretne abból, ami a hivatása, amihez igazán ért. Na persze, az ő baja, hogy ilyen pályát választott, hogy alig tud megélni belőle. Miért nem méltóztatott elmenni képviselőnek a kedves illusztrátor?! A parlamentben nem játszadozás folyik – színekkel, formákkal, képzőművészeti technikákkal meg ilyen badarságokkal, mint a jövő nemzedék szépérzékének, fantáziájának fejlesztése... És akkor lenne a kedves illusztrátornak busás fizetése, meg mindenféle kedvezménye a busás fizetéséhez, és ha még ez sem lenne neki elég, akkor megszavazhatna magának egy jó kis (inkább nagy) fizetésemelést. S mindehhez még csak be sem kell járnia olyan túl gyakran a munkahelyére. Hát megér annyit a kultúra, hogy ilyen előnyökről lemondjunk a kedvéért? A költő szavai tehát mindenképpen korrigálásra szorulnak: az is bolond, aki nem képviselő lesz ma Szlovákiában...