Sunnyogni arany?

Nem eszik olyan forrón a kását, szól a népi bölcsesség, ám hogy ez a szlovák nemzetiként profanált párt által vezetett minisztérium „éttermére” is igaz, az különösen meglepő. Amint tegnap beszámoltunk róla, a napokban adtak ki egy, gimnáziumok számára írt (szlovákiai) magyar történelemtankönyvet, amelyben – láss csodát – magyarul szerepelnek a helységnevek. Sőt! Csak magyarul. Ha ez a kiadvány három éve jelenik meg ilyen formában, a kutya sem ugatott volna utána – talán egy tízsoros hírbe sem fért volna bele. Ám jött Mikolaj miniszter, aki pár hónappal ezelőtt hangos hadikiáltások közepette kiutasította a magyar helységneveket a tankönyvekből, s ez a tény ütős vezető hírt csinált a kötet kiadásából. Arról már korábban is lehetett hallani, hogy a tárcavezető magyarellenes hurrogása talán csak a kötelező nemzeti párti díszszemle része, meg hát könnyen el lehet képzelni azt is, hogy az állami hivatalokra (olykor) jellemző kis/nagy rendetlenségben még a miniszter akaratának homlokegyenest ellentmondó intézkedéseket is képesek meghozni, de ilyet azért kevesen vártak: jóváhagyni egy olyan tankönyvet, melyhez hasonlót azokban a napokban maga a miniszter lebegtet elrettentő és törvényellenes példaként a tévéműsorokban... S melyekről még az MKP politikusai is azt hebegik, „hát, hm, igen, ilyen nem szokott lenni, zárójelben ott szokott lenni a szlovák név is…” Hogy félreértés ne essék, a keddi hírben nem a helységnevek írásmódja képviselte a hírértéket – az úgy rendben is van, nehogy már Bratislavában koronázzák a magyar királyokat –, breaking newst az csinál az eseményből, hogy mindez Mikolaj miniszterkedése alatt történik.

Lehet azon is hümmögni – merthogy volt ilyen is, mondván, majd nekünk köszönhetően eszmél a tárca –, hogy miért ír erről így az Új Szó, miért rakja ki a címoldalra, csak nem nagyon érdemes. A média feladata az, hogy a fontos eseményekről – vagy azokról, melyeket bizonyos összefüggések fontossá tesznek – beszámoljon. Ez a hír pedig – az ismert, sajnálatos helyzetben – címlapot érdemelt. S kapott is. Ha egy lap nem végzi a feladatát – nem tájékoztat –, fölöslegessé válik. S nem valamely hivatal, a piac teszi azzá, ugyanis valaki más számol be az adott eseményről. Másrészt azt hinni, hogy egy napilap híradása vet véget a hazai magyar tankönyvkiadás földalatti röneszánszának, szintén naivitás. Akármilyen kupleráj (?)van is egy minisztériumban, abban bízni, hogy ha nem írunk a tankönyv megjelenéséről, akkor erről soha senki nem fog tudni – és ezután havi rendszerességgel jelenhetnek meg ilyen kiadványok –, enyhén szólva is gyerekes. Sunnyogni lehet, csak az a kérdés, hogy ez előre vezet-e, megold-e valamit. A szlovákiai magyar közélet egyik alapvető hibája pont a sunnyogás. Ha ez lesz számunkra a követendő munkamódszer, akkor továbbra is legfeljebb azért jelenhetnek meg ilyen tankönyvek, mert valaki valamit eltol a minisztériumban, s nem azért, mert a magyar helységnevek leírása nemcsak legális, hanem pedagógiailag is követendő.