Sulík dilemmája

 

A politikával foglalkozóknak az SaS tökéletes vizsgálati alany: kevés párttag, rájuk épülő döntéshozatal. A szűk, elitista pártszerkezet átláthatósággal párosul, könnyű felvázolni a belső erőviszonyokat.  Az SaS tömegbázisa ugyanakkor rendkívüli módon elüt a kiválasztott párttagoktól, meglehetősen vegyes társaságról beszélünk. Akadnak közöttük fiatal aktivisták, akik a nem hagyományos témák ügyében (melegházasságok, drogpolitika) tevékenykednek, a gazdasági liberalizmus hívei, illetve Sulík személyes rajongótábora, amely az igazát a szélsőségekig védő, szakmai alapon ténykedő politikust lát a vállalkozóból lett politikusban. Ezt a masszát hosszú távon nem könnyű közös platformra helyezni. A választás megmutatta, hogy a SaS-on belül is túlsúlyban vannak Sulík szimpatizánsai, a pártelnök 134 szavazattal győzte le a 121 voksot szerző Jozef Kollárt. A döntést több szempontból is lehet értékelni: Sulík megtartotta elnöki pozícióját, de hatalmi pozíciója törékennyé vált. A tagok gyakorlatilag jelezték régi-új pártelnöküknek, hogy a kívülállásra, sokszor a kompromisszumok ellehetetlenítésére épülő politika nem mindig a legkifizetődőbb, változásra van szükség a többi jobboldali párttal fenntartott kapcsolatok terén. Utóbbi célkitűzés hangsúlyos része volt az ellenjelölt, Jozef Kollár mondanivalójának.  A nagy kérdés, hogy megváltozike érdemben az SaS stratégiája az eredmények hatására, illetve Kollár és a mögötte álló, jól elkülöníthető csoport, a korábban távozás gondolatával is kacérkodó Juraj Miškov és Daniel Krajcer mihez kezd ezek után. Új pártot aligha alapítanak, viszont Lipšic Új Többségétől kezdve a Szlovákiát alkotunk projekten keresztül vannak menekülési útvonalaik.  Szlovákiában hagyománya van azoknak a pártoknak, amelyek jellemzően a politikai spektrum közepére lövik be magukat, egy választási időszak erejéig kitartanak a parlamentben, majd csendben eltűnnek a közéletből. Az utóbbi másfél évtizedben erre a sorsra jutott Rudolf Schuster Polgári Egyetértés Pártja, vagy Pavol Rusko ANOja. A Szabadság és Szolidaritás szerencsés helyzetbe került – másfél évvel parlamentbe kerülése után jött az újabb választás, szavazóik felének megtartása pedig elég volt ahhoz, hogy ne tűnjenek el a süllyesztőben. Sulíknak azonban ki kell találnia, hogy a jelenlegi viszonyok között hogyan lehet lavírozni az ellenzéki szövetségesek, az elvek és a választók elvárásai között. A feladat nem irigylésre méltó: szövetségesei nincsenek, csak víziói, abban viszont az SaS erős – Sulík ugyanis garancia arra, hogy a Szabadság és Szolidaritás meg tudja különböztetni magát a többi ellenzéki párttól.