„Legrosszabb, ha a partról nézem a futamot”

Hencz Robi világbajnoki címéről és akkori gerincsérüléséről már korábban is beszámoltunk. Azóta szerencsésen felépült és továbbra is az egyik legeredményesebb pilótának számít az F500- as kategóriában. Az idei év roppant kedvezően alakult, az idény végéig az egyik legesélyesebb volt a világbajnoki címre, de legutóbb, Halbendorfban már csak a partról követhette a futamot. Ennek ellenére az eddigi pontszámai alapján világbajnoki ezüstérmet szerzett, amihez itthon, Párkányban gratuláltunk neki. Ugyanis, történt egy apróbb baleset, meghúzta a már műtött gerincét és emiatt augusztusban ismét operálni kellett. Most már jól van, fájdalmai sincsenek, de nagyon kell vigyáznia magára. Annál is inkább, mert jövőre ismét indul a világbajnokságon és természetesen győzni szeretne. 

A Pó folyón is tökösnek kell lenni 

„A világbajnokság igazából futamok sorozata, én az 500 köbcentis ún. király kategóriában versenyzek. Idén Csehországban kezdtük, aztán jött Lengyelország, Olaszország és így tovább Remek évem volt az idei, nagyon közel voltunk a világbajnoki címhez, futamokat is nyertünk, csak pár ponttal maradtunk le a győzelemről, egész évben második helyen voltam. Most, az utolsó német versenyen csak én vagy a lengyel srác lehetett volna a világbajnok, senki más. Csakhogy a mostani, augusztusi gerincműtétem után nem tudtam indulni a halbendorfi futamon, a partról, nézőként figyeltem a viadalt. Ez fájt nekem igazán, viszont a lelki fájdalmat enyhítette a világbajnoki ezüstérem” – mondja Hencz Robi és hozzáteszi, a halbendorfi is komoly viadal volt, a vasárnapi futamot le is fújták, mert Havas Atillának balesete volt, helikopter szállította el. (Havas tizenhatszoros világbajnok, veteránnak számít – a szerk. megj.). Ha nem lett volta műtétje, akkor Hencz Róbert is az élbolyban versenyzett volna. A profi motorcsónakversenyeken a pálya alakja és összes paramétere számít. „Minden pálya más, a víz minősége is, minden apróságot figyelembe kell venni. A csehországi pálya elég nehéz, ott tavon tartják a versenyt. Lengyelországban is, de az ottani nagyobb tó, mélyebb a víz, tehát a propeller és a beállítások is másként működnek. Vagy ott a Pó folyó. Hát az szörnyű! Gyors folyó, sok uszadékkal, nagyon kell figyelni. Ott tökösnek kell lenned, mert kemény pálya, pont ott nyertem futamot. A halbendorfi és a lengyel helyszín gyönyörű - mesterségesen kialakított tavakról van szó. A kedvenc pályán viszont Svédországban volt, tavaly azt a versenyt meg is nyertük. Csakhogy azt is tudni kell, hogy itthon hiába teszteled többször a csónakot, állítod be az összes műszaki paramétert, a futam helyszínén abból már szinte semmi sem érvényes. Azért, mert más a víz, más a levegő, a hőfok, a páratartalom, a gép már propellerrel működik, stb. Az alapbeállításra tehát mindig rá kell hangolni és a pálya alakja is meghatározó. Nem beszélve arról, hogy én mindezt önerőből csinálom, az ellenfelek mögött pedig óriáscégek, gazdag szponzorok állnak. A lengyel versenyzőt például az Orlen támogatta, de az olasz, gyári csapatok mögött is rengeteg pénz van. Mondjuk ehhez képest is szép nyerni. Annak ellenére, hogy össze sem lehet hasonlítani az én hátteremet az övékével“ – részletezi a különböző szempontokat a párkányi versenyző.

Fokozódó biztonság, megújuló versenycsónakok

Az egyre gyakoribb balesetek miatt a világszövetség a versenypályák alakját is módosította- módosítja, hogy ne legyenek túl hosszú egyenes menetek. Próbálják a versenyzőket lassítani, korlátozni a sebességben. „Száguldani így is száguldunk 180-nal, 190-nel, de próbálnak minél több kanyart beépíteni, akár még egy jobbost kanyart is betesznek a futamba. Tehát a végsebességet próbálják limitálni. Szerintem viszont nem is igazán biztonságos ez, mert így bizonyos pontokon többen is összetorlódhatnak. A pályák alakja is többszögű“ – taglalja Hencz Robi. Az ő versenygépét szó szerint rászabták, korszrűsítették, a kormányban egyre több az elektronika. Robi szerint a tíz évvel ezelőtti gépeket és technikát össze sem lehet hasonlítani a mostani motorcsónakokkal. A veterán versenyzőknek ez már nem igazán megszokható. Mert ők még úgymond a régi iskola. „Verseny közben az édesapámmal és a mérnökkel vagyok rádiókapcsolatban, akik folyamatosan tájékoztatnak a szélirányról, időről és a többiek állásáról is. Csakhogy vezetés közben nincs rá időm, hogy visszaszóljak nekik. Nekem a pályát kell figyelnem és a kormány összes funkcióját profin kell kezelnem“ – mondja Robi. Hencz versenycsónakja teljesen fel van készítve a következő idényre, az olasz gyártó új motorját teszik még be, és azt le is fogják tesztelni. „Amúgy fullos minden, ha szólnak, öt perc alatt rajtolhatunk. Persze, nekem sokkal jobban kell vigyáznom a gépemre, mint azoknak, akik mögött kőgazdag támogatók vannak, ők nyüstölhetik és sokkal többet tesztelhetik, sokkal több próbafutamot csinálhatnak“ – teszi hozzá a párkányi pilóta. Ez a versenysport egyébként igen költséges, az alkatrészek, műszerek se filléres holmik, a csónak felszerelése sem. Robi csónakján például az antenna speciális, drága kütyü. Nem beszélve arról a speciális védőmaszkról, amit a sisak alá vesz fel, hogy ha a csónak borul és ő víz alá kerül, addig is kapjon levegőt, míg a mentőcsapat kiemeli őt. Ez utóbbit Amerikából kellett megrendelni, mert csak onnan tudták beszerezni. „Rossi tavalyi balesete után döntöttem el, hogy lesz egy ilyen maszkom, anélkül nem indulok a futamokon. Ezt a maszkot speciálisan az én fejemre alakították. Ettől kicsit macerásabb a rajtom, de szó szerint életmentő lehet“ – közölte Robi. Egyébként szintén a biztonság miatt, és persze az adott pálya paraméterei miatt a versenybírák sokszor korlátozzák a versenyzők létszámát is, azaz nem indulhat mindenki, csak az általuk megszabott létszám. Egyszerűen azért, mert az adott pályán többen nem férnek el. Ámde ettől még egyáltalán nem könnyű a versenyzőknek, főleg ilyen sebességek mellett. Ez egy vízi Forma 1. – taglalja Hencz Róbert. Párkányban otthon tesztel és edz, a Dunán, óriási előnye, hogy neki van hol edzenie. „A kajakosokra és a gyerekekre vigyázunk. Ez alap. Ha nagyon szeles az idő, nem edzünk, versenyen a bírák döntenek a futamról. Én mindenesetre lelkiismeretesen készülök a jövő szezonra, remélem sikerül ismét világbajnokságot nyerni“ – zárta beszélgetésünket a párkányi ezüstérmes motorcsónakos.