Fejezetek Dániából: „Nem elég, ha valami nemzetiségi, jónak is kell lennie”

Apenrade/Aabenraa

A tanulmányi csereprogram a MIDAS, azaz az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesületének jóvoltából valósul meg, melynek keretében az Új Szó kollégájaként képviselhetem lapunkat. Az európai kisebbségi sajtót tömörítő szakmai szervezetnek köszönhetően a kisebbségi újságírás képviselőinek lehetőségük nyílik arra, hogy a helyi szerkesztőség munkája mellett megfigyeljék, más országokban milyen a kisebbségek helyzete és milyen lehetőségeik vannak. Izgalmas részt venni a kutatásban és összekötni a szlovákiai magyarságot érintő közös pontokkal.

Nem kevesebbek

Bár a dániai német kisebbséget képviselő politikusoknak a kétnyelvű közlekedési táblákat többszöri próbálkozás után sem sikerült végigvinniük, pedig már több mint tíz éve szorgalmazzák – nem úgy, mint nálunk, a Csallóköz nagy részén, ahol politikusaink gyakorta teszik közzé Facebook-oldalaikon az újabb és újabb táblákról készült fotókat –, a helyiek mégis reménykednek a változásban. Gwyn Nissen, a Der Nordschleswiger főszerkesztője örülne annak, hogy ha az utakat járva, találkoznának az emberek német kiírásokkal is, mert ezzel azt is látnák, hogy e térség különleges és egyedi. Az ítészek sem lennének kevesebbek azzal, ha németül is szerepelnének a nevek, ahogy ők sem kevesebbek attól, hogy a szerkesztőség épületén futó digitális panelen németül és dánul egyaránt megjelennek a szövegek, és hogy tartalmaikban a települések mindkét neve, a dán és a német is szerepel.

Nordschleswig

A német kisebbség helyzete azonban nem könnyű. Míg Szlovákia déli részén sok településen is a magyar kisebbség van többségben, itt a németek szórványosan élnek, egymástól távolabb, kisebb közösségeket alkotva. A legutolsó, 2021-ben nyilvánosságra hozott népszámlálás adatai szerint Szlovákiában több mint 422 000 magyar nemzetiségű lakos él, Dániában, Észak-Schleswig régióban ez mindössze 15 000 fő. Ők többségében Apenrade-ban, Tingleffben, Haderslebenben, Sonderburgban, valamint Tondernben élnek. Dánia déli részét, Dél-Jütlandot Észak-Schleswignek (Nordschleswig) is nevezik, annak emlékére, hogy a terület korábban a Schleswigi Hercegség északi része volt. Erről kapta nevét a helyi lap is.

Komoly feladata van tehát a Der Nordschleswigernek: amellett, hogy az itt élő emberekről tudósítanak és beszámolnak kezdeményezéseikről, a legfontosabb regionális történésekről, összefogják őket, életüket pedig a teljes német kisebbség egészének részeként örökítik meg. 

„Ha hárman vannak egy rendezvényen, az azt jelenti, hogy két német találkozott egymással, a harmadik pedig biztosan a Der Nordschleswigertől jött, hogy írjon róla”

 – mondta Gwyn Nissen, aki már 11 éve vezeti a szerkesztőséget. Az újság szerkesztősége jelenleg négy helyszínen működik Apenrade-ben, Haderslebenben, Sonderburgban, valamint Tondernben. Központjuk, Apenrade-ben, mintegy 100 méterre az Északi-tenger partján van. Az impozáns épületet 10 éve újították fel, az L alakú, toronyban összefutó két szárnyban két szerkesztőség található, az egyik a Der Nordschleswiger, a másik pedig a JydskeVestkysten dán lap.

Fel kell venniük a versenyt

„Korábban, ha lehetőségünk volt a választásra, a német lehetőségeket választottuk, az itteni kisebbség így gondolkodott. Ma már nem elég, ha valami csak német, ma már jónak is kell lennie annak a dolognak”

 – osztotta meg a főszerkesztő. Évekkel ezelőtt a német kisebbség mindenekelőtt igyekezett megtartani saját identitását, ma már szorosabban élnek egymás mellett és párhuzamosan fejlődnek. Ha azt tapasztalják, hogy valami számukra esetleg nem passzol, nem megfelelő, akkor a dán lehetőséget választják. A kisebbséget képviselő döntéshozók feladata tehát ma már nemcsak az, hogy „legyenek”, hanem az is, hogy felvegyék a versenyt a piacon lévő többi szereplővel.

A lényegről írnak

A közel 30 főt foglalkoztató Der Nordschleswiger újságnál felismerték, hogy szükség van változtatásra. Három éve már, hogy elbúcsúztak a nyomtatott napilaptól, ugyanis a nyomtatás nem érte meg és az idők változásával már nem ez volt a megfelelő forma, amivel hatékonyan el tudták érni az embereket. Azóta teljes egészében az online tartalmakra koncentrálnak, a cikkek mellett a podcastekre és a videókészítésre helyezik a legnagyobb hangsúlyt. Az írásos megjelenések számát csökkentették, az országos hírek nem vagy csak részben kapnak helyet. Arra fókuszálnak, ami a német kisebbséget érinti és ebben egyedinek maradni. Tartalmaik mellett csak ritkán kapnak helyet hirdetések, fennállásukat ugyanis Németország mellett Dánia is finanszírozza. 

„Felmerülhet a kérdés, hogy ilyen támogatás mellett nem gondolkodunk kellőképp kritikusan a körülöttünk zajló eseményekről. Úgy hiszem, csak akkor vagyunk hitelesek, ha a kisebbségről is kritikusan tudósítunk. Így az emberek megbíznak bennünk, tudják, hogy számíthatnak ránk”

 – mondta Cornelius von Tiedemann, a Der Nordschleswiger főszerkesztő-helyettese.

Rajtuk kívül más német nyelvű médium nincs a térségben, és többek örömére a nyomtatott újságtól sem kellett teljesen elbúcsúzniuk, ugyanis kéthetente megjelenik egy 32 oldalas összefoglaló a legfontosabb, legidőt-állóbb cikkekből, ami ráadásul teljesen ingyenes. 

„Már nem vagyunk olyan újság, amely mindenről egyszerre ír. Egy szinttel feljebb léptünk, különleges tartalmat kínálunk, amit egyedül a mi olvasóink kaphatnak meg. Az országos szintű eseményekért, tágabb témákat érintő aktualitásokért keressék a dán lapokat. A helyi német kisebbség nagyja kétnyelvű, ezért ezt könnyen megtehetik. Arra koncentrálunk, amiben mi vagyunk a legjobbak: egyedi tartalmakat gyártani”

 – osztotta meg Gwyn Nissen. A német nyelvű kisebbségi lap Németországon keresztül 2,2 millió euró támogatást kap évente, Dániából pedig körülbelül 600 000 eurót.

Az átállás

Az 1946-ban alapított, eleinte heti megjelenéssel, később egészen 70 évig napilapként működő, ma már 3 éve csak online felületen megjelenő újságnál nagy változást jelentett a formátum gyökeres megváltoztatása. Legmagasabb példányszámukat nem sokkal 1946 után érték el, 5000 példánnyal. Az utóbbi tíz évben, akkor 2600 darabról indulva fokozatosan csökkentek a számok, míg végül 1200-as darabszámnál fejezték be a nyomtatást 2021-ben. Veszítettek ugyan olvasókat, de sokan kitartottak mellettük akkor is, amikor el kellett búcsúzniuk a nyomtatott napilaptól. Mindenekelőtt az idősebbek voltak elkeseredettek. Igyekeztek a változást egy kifejezetten az újság számára készített alkalmazással megkönnyíteni, amit letölthetnek saját telefonjukra, személyesebbé téve az „online élményt”. Sőt, voltak, akiket az újság munkatársai személyesen is felkerestek, hogy megmutassák nekik az alkalmazás használatát, és ha kérdezték, elmagyarázzák a napilap megszűnéséhez vezető okokat is. Az alkalmazásban több lehetőségük is van, például elmenthetik kedvenc tartalmaikat és visszakereshetik azokat. A használatát bemutató kurzus pedig a mai napig elérhető, és amennyiben az olvasók igénylik, a kollégák továbbra is szívesen elmagyarázzák annak használatát. A digitális átállással sikerült új olvasókat elérniük, sőt, a dán közösségből is vannak jó páran, akik követik a tartalmaikat.

Egyéniségeket keresnek

A témaválasztásnál igyekeznek olyan történéseket választani, amelyekre később biztosan sokan kattintanak. Gwyn Nissen úgy fogalmazott, amellett, hogy relevánsak maradnak és a kisebbséggel foglalkoznak, úgy nyúlnak egyes témákhoz, hogy az biztosan olvasott legyen. 

„Egy kiállításról készült cikket például nem olvasnak sokan. A művészet mögött álló ember mindig fontosabb egy olvasó számára, mint maga a művészete. Bemutatjuk őt, az életútjáról kérdezzük, a motivációjáról, arról az útról, ami a kiállításig vezette”

 – jegyezte meg. Az újság virtuális hasábjain gyakran találunk hosszabb lélegzetű, komolyabb, átfogóbb cikkeket, melyeket a helyiekről, egy-egy közkedvelt, mélyen tisztelt személyiségről vagy csoportosulásról írnak, de a nagy egészről sem feledkeznek meg, dániai és németországi híreket is közölnek. 

„Már tudjuk, hogy kisebbségként nem attól leszünk többek, ha csakis a német nemzetiségünket hangsúlyozzuk és kizárólag azért teszünk. Sokkal többet hoz nekünk is az, ha egységben gondolkodunk. Ha nem így tennénk, talán az itteni német kisebbség fennmaradása sem volna biztos”

 – zárta Gwyn Nissen.