Fejezetek Dániából: társasjáték az identitásról

A Dániában élő 15 000 fős német kisebbséget a Észak-Schleswigi Német Szövetség fogja össze. Központja az Apenrade belvárosához közel található Nordschleswig Házban van, ahol a titkárság mellett, itt kaptak helyet az iskolaügyért, az ifjúsági szervezetért, a szociális szolgálatért, valamint a könyvtárért felelős munkatársai. Ebben az intézményben a német kisebbség tagjai elsőkézből kaphatnak válaszokat kérdéseikre és kérhetnek szakértői tanácsot.

A kisebbség erősítése

Itt, a Nordschleswig Házban látogattam meg Sally Flindt-Hansent, hogy meséljen az „Identitätgespräch”-ről – amit az „Identitás párbeszéd” helyett inkább úgy fordítanék le, hogy „Identitástársas” –, arról a játékról, amit kifejezetten a Dániai kisebbségben élő németek számára talált ki. Már az első mondataiban kihangsúlyozta, hogy semmiképp sem szerette volna, ha társasjátékról, egy szórakoztató játékról azonosítanák be az emberek, mert nem az, inkább meghitt, bensőséges, ami egy nehéz és komoly témát érint, olyat, amivel nehéz szembesíteni magunkat és szavakba öntenünk: a saját identitásunk.

Az ötlet és a cél

Az Identitástársas ötlete céllal született. Észak-Schleswigi Német Szövetség elkülönített egy bizonyos összeget információs anyagokra és ez is olyasmi, ami a kisebbséggel kapcsolatos ismereteket erősíti és azoknak a javára válik, akik ezzel foglalatoskodnak. A cél egy olyan közösségi tevékenység kitalálása volt, ami megszólítja és összefogja német kisebbséget, közös gondolkodásra ösztönzi őket. 

„Azzal, hogy a társasban található kérdésekre válaszolnak, erősíti a kisebbségről alkotott tudásukat, így a teljes kisebbséget is, mert a tagjai is mind erősebben érezhetik magukat tőle”

 – fogalmazott Sally Flindt-Hansen. Egyszeri kiadásban 50 doboz társas készült el, melynek összköltsége 30 000 dán korona volt, ami körülbelül 4 000 euró.

Nyereményjáték

Weboldalukon meghirdették a társast, melyre különféle dániai német szervezetek, egyesületek, csoportosulások jelentkezhetnek. A megrendelés után a dobozokat ingyen kapják meg a postán keresztül, egyetlen feladatuk, hogy a beszélgetés után kitöltsék a benne található űrlapot és 2025 márciusáig visszaküldjék a apenrade-i közösségi központba. A beküldött űrlapokból 2025 áprilisában sorsolják ki a nyertest, aki 20 000 dán koronát, azaz mintegy 2 600 euró támogatást kap.

A beszélgetés menete

Összesen 50 doboz Identitástársast készíttettek, ami tartalmaz egy útmutatót, három pakli kártyát, egy hangulatmérőt – „Stimmungsmöhre”-t, vagyis hangulatrépát –, egy tollat, pár zacskó nassolnivalót és egy űrlapot, amivel a nyereményjátékban vehetnek részt. A beszélgetős foglalkozás menetét három részre osztották, mindegyik körhöz tartozik egy-egy pakli kártya. Az első körben a saját identitásunkra vonatkozva találunk kérdéseket, mint például milyen nyelven gondolkodom, milyen nyelven álmodom vagy ha bevásárlólistát írok, akkor azt milyen nyelven teszem. A csoport tagjai először saját maguk felelnek, majd sorban húzzák egymás után a kártyákat. Természetesen az is jó, ha minden kérdésnél a többiek is elmondják a válaszukat. 

„Ebben az első fázisban csak egyszerű kérdések vannak. A válaszadás során mégis többen rádöbbenek arra, hogy milyen sok tevékenységüknek nem voltak eddig tudatában. Ugyanis az identitásunk láthatatlan, egy absztrakt valami, ami egy titkos helyen él bennünk. Amikor ezekre a kérdésekre válaszolunk, akkor komolyan el kell gondolkodnunk rajtuk, hogy aztán szavakba tudjuk önteni őket”

 – vélekedik Sally Flindt-Hansen, majd hozzátette, hogy a beszélgetések menete során természetesen nincsenek jó, vagy rossz válaszok.

Én és Te

A második részben a sárga kártyák következnek, ahol az egymással való találkozásokon van a hangsúly. Itt mindenki saját kártyát húz és csak ő egyedül válaszol arra a bizonyos kérdésre, de ha szeretnének, aztán persze mások is hozzászólhatnak. A pakliból előhúzott egy kártyát, melyen az állt: „Emlékszel-e olyan helyzetre, amikor egy dán környezetében valaki észrevette, hogy folyékonyan beszélsz németül?”. Sally Flindt-Hansen itt egy saját példával élt. Elmesélte, hogy a minap, miután az úszóklubban volt egy dán nyelven zajló úszásoktatáson, az öltözőben felvette a telefont és percekig németül társalgott. Miután letette, odaléptek hozzá és megkérdezték, hogy hogyhogy ilyen jól tud németül. Ők nem tudták korábban, hogy német nemzetiségű, ahogy azt sem, hogy a helyi német kisebbség tagja. A kártyán lévő kérdés arra is keresi a választ, hogy hogy érezte magát akkor, amikor ez megtörtént, mit gondolt a helyzetről és hogyan reagált rá.

„Egyikünk azt mondaná erre, hogy ő volt már hasonló helyzetben és nagyon kínosan érezte magát, a másikunk viszont büszke lenne rá és kihúzná magát. Különféle tapasztalataink vannak. A társas ezen részében a többiek is bátran megfogalmazhatnak véleményeket, sőt, kifejezetten jó, ha erről beszélgetünk. Hiszen ez az Identitástársas valódi célja”

 – jegyezte meg.

Mennyire fontos?

A harmadik és egyben az lezáró részben az utolsó paklit használják és a véleményeken, tapasztalatokon van a hangsúly, amihez egy hangulatmérőt használnak. Itt olyan kérdéseket találunk, mint például ”Mennyire fontos számomra, hogy a többségi lakosság tudja, hogy létezik az országban egy kisebbség?”, vagy „Mennyire fontos nekem, hogy a kisebbségi tevékenységekben részt vegyek?”. 

„Az emberek, akik a beszélgetéseket folytatják, olyasmit kapnak általa, amit nem lehet számokkal és adatokkal kifejezni. Úgy gondolom, hogy minden egyes ember, aki részt vesz bennük, megerősödik, ezzel pedig a kisebbséget is összetartóbbá teszi”

 – zárta Sally Flindt-Hansen.

Nem csak a kisebbség számára

Már külföldről is, például Németországból is jelentkeztek olyanok, akik szeretnék megkapni a társast, többek között olyan egyetemi oktatók is megrendelték hallgatóiknak, akik az identitást kérdését kutatják. Noha ők maguk nem élnek kisebbségi létben. Sőt, olyan dán csoportok is rendeltek belőle, akik Németországban élnek, kisebbségben. Ők a nyereményjátékban ugyan nem vehetnek részt, de a társast akármeddig használhatják.