Rések a digitális személyes terünkben

Én ezt sokáig nem értettem igazán. A Felvidéken az internet a fórumokban testesült meg, aztán később utánaolvasva esett le, hogy ez már a web2 előszele volt. Aztán berobbant az iwiw, myvip, és nem is értettük, mibe csöppenünk bele. A kétezer-tízes évek a közösségi média robbanásától zengtek.

Valamilyen közösségi háló részének lenni mindig izgalmas volt, amiről viszont senki nem beszélt, vagy amire nem gondoltunk, az általunk megosztott információ biztonságának kérdése volt. Évekig viszonylag kevés emberben merült fel, hogy mennyire egészséges, hogy egyes közösségi oldalak olyan mélységben kívánják kiszedni belőlünk adatainkat, hogy az néha már a rendőrségi profilozást súrolja. Egy 1943-as GESTAPO-űrlapban lehet, hogy kiemelt helyen voltak esetleges zsidó felmenőink, de minden más tekintetben kevesebb személyes adatot lehetett megadni, mint amit napjainkban a legnagyobb közösségi oldal kínál lehetőségként.

Ez a mennyiségű személyes információ pedig két irányba is kiemelten veszélyes. Egyrészt a techóriások olyan adatbázison ülnek, aminek láttán még egy Albánia méretű ország hírszerzése is csettint egyet. Másrészt ezen információk biztonsága ma már egyáltalán nem garantált.

A kibertámadások, az adathalász „szennyezések”, a zsaroló vírusos támadások és a hasonló fenyegetettségek a kétezer-húszas években a kétszeresére nőttek. Gyakran felmerülő kérdés, hogy ez miért most és miért ilyen mértékben történik. A válasz többoldalú.

Egyrészt 2020-ra Kelet-Európa lakosságának idősebb korosztályához is berobbant az internet, és ezzel a közösségi hálóra szabadult több millió olyan, 50-60 évesnél idősebb ember, akik egy részének a jelen technológia fejlődési üteme jóval kevésbé követhető, mint a fiatalabb generáció számára. Másrészt 30-40 éves lett az a generáció, amelyik a közösségimédia-forradalom idején egyik hálóról a másikra cikázott, és most szinte ezek kereső, vagyonnal rendelkező, családos emberek, akik rendelkeznek bankszámlával. Ez előtt és az ezt követő generáció jóval kevesebb megosztott adattal rendelkezett kibertérben.

Egy ízben elkezdtem felkutatni, milyen weboldalakra, fórumokra regisztráltam régebben. Az általam használt eszköz 60+ találatot dobott ki. Mikor pedig regisztráltam egy olyan felületre, ami egy-egy megadott e-mail-cím felbukkanását jelzi valamilyen adatszivárgással kapcsolatban, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy 38 esetben vált közkinccsé az általam megadott információ.

De mint minden esetben, az időtényezőt most is érdemes a technológia fejlődése szempontjából is kicsit szigorúbban venni. Ugyanis az elmúlt 5-10 évben az informatikai eszközök több olyan területet is meghódítottak, amelyek újabb réseket nyitottak digitális személyes terünkön. A számítógépek beköltöztek a konyhánkba, az autónkba, sőt az elkövetkező időszakban a testünkbe is, újabb kérdéseket felvetve az adatbiztonság globális helyzetéről és arról a feszített tempóról, ami egyre-másra fogalmaz meg olyan kérdéseket, hogy bizonyos eszközökre nekünk van szükségünk, vagy csak a gyártónak arra, hogy azokat megvegyük.