Stratégia helyett takaró

A Fico-kormány a múlt héten hosszas tárgyalássorozat után elfogadta az ország emberi jogi stratégiáját. Ez mindenképpen egy lépés a jó irányba, a dokumentum azonban számos kivetnivalót tartalmaz. Olyannyira, hogy azt az érzetet kelti, a kormány valójában nem is akart mást, csak letudni a feladatát.

A legfőbb gond talán az, hogy az emberi jogi kérdéskörnek a szlovák kormányban ezután sem lesz gazdája. A dokumentum szerint az emberi jogi agendát az igazságügyi miniszternek kellene koordinálnia, de ehhez nem kap megfelelő kompetenciákat, ami megnehezíti majd a többi illetékes kormánytaggal való együttműködését. Így nincs garancia arra, hogy a most elfogadott stratégia sikeresen átültethető lesz az egyes tárcák gyakorlati intézkedéseinek szintjére is, és nem marad csupán csak egy értéktelen papír. A Híd saját, Polgári Vízió 2016 elnevezésű stratégiai dokumentumában azt javasolja, hogy a kormány ismét hozza létre az emberi és kisebbségi jogokért felelős miniszterelnök-helyettesi pozíciót a megfelelő jogkörökkel. A miniszterelnök-helyettesi pozíció garantálhatná a jelenleg elfogadott stratégia végrehajtását, s egyben a napi szintű gyakorlati kérdésekre való jobb reagálás lehetőségét is, amire nagy szükség lenne.

Az anyaggal ezen felül komoly tartalmi problémák is vannak. Elsősorban az emberi jogok jelenlegi helyzetét írja le, és kevés helyen nyújt perspektívát ezek jövőbeli kibővítésének lehetőségére. Nem esik szó a kisebbségi jogokról szóló alkotmánytörvény elfogadásának szükségességéről, pedig hosszú távon a kisebbségi jogok csak ezen a szinten garantálhatóak. Szinte semmiféle hangsúly nincs az interkulturális dialóguson, miközben erre az országban hatalmas szükség lenne. A törvény beterjesztője, Miroslav Lajčák a franciaországi események kapcsán hangos bírálója volt az ún. multikulturalizmusnak – ehhez képest az általa benyújtott anyag semmiféle perspektívát nem ad arra nézve, hogyan kellene és lehetne az egyes kisebbségekhez tartozó személyek együttélését jobbá, akadálymentessé tenni, legyen szó őshonos kisebbségekről vagy bevándorlókról. De sorolhatnám tovább: nem esik szó a hiányzó kisebbségi intézmények pótlásának szükségességéről, a kisebbségekhez tartozók alacsony arányáról a közszférában és a rendvédelemben, vagy éppen az antidiszkriminációs törvény reformjának szükségességéről. Más szóval, a törvény elbújik a kihívások elől.

Így a most elfogadott stratégia nem más, mint egy takaró, amely alatt a Smer és a Fico-kormány elbújhat a felelősség elől. Pedig pont felelősebb hozzáállásra, konkrétabb lépésekre lenne szükség az emberi jogok területén. Egy kormány emberi jogi teljesítménye demokratikus elkötelezettségének legjobb fokmérője. A Smer stratégiája ezen a megmérettetésen könynyűnek találtatott.

Bugár Béla, a Híd elnöke