Schröder-látogatás minimális visszhanggal

Ötven évnyi együttműködés után – ami soha nem volt tökéletesnek mondható –, 2003-ban mélypontra jutott Amerika és Európa viszonya. Ennek fő oka az Egyesült Államok iraki beavatkozása volt. Párizs és Berlin volt az ellenállás gócpontja, míg Európa többi része távolról figyelte a konfliktus kialakulását és következményeit Európa számára.

A múlt héten Gerhard Schröder német kancellár kétnapos villámlátogatást tett Amerikában, és megpróbálta javítani az elfajult viszonyt. Chicagói előadásában kifejtette a német álláspontot, amit aztán megismételt Bush elnök előtt is. Kifejtette, hogy a nézeteltéréseket el kell felejteni, csak a jelen és a jövő kérdései fontosak. Ami ma számít Schröder szerint, az a terrorizmus elleni harc folytatása és a demokrácia megszilárdítása a Közel-Keleten. A kancellár szerint az Egyesült Államok és Németország megegyezik abban, hogy Irakban stabil és demokratikus rendszer jöjjön létre. Mi történik itt? Egy igazi és tartós kiegyezés vagy egy rövid összeölelkezés? Talán egyik sem, csak kibékülés egy konfliktus után. A három legerősebb EU-ország vezetőinek februári berlini konferenciája megmutatta, hogy az európai „trojka” nem képes az új, 25 tagú Unió élére állni anélkül, hogy tagjainak valami egyenlőséget biztosítson. Ez a konfliktus az EU jelenlegi és csatlakozó tagjai között előnyös volt Bush számára a Schröderrel való tárgyalás során. A német kancellár pedig útja előtt valószínűleg egyeztette a témákat Chirac elnökkel. Csodálatos, hogy a Bush–Schröder találkozó szinte semmilyen visszhangot nem keltett az amerikai sajtóban. Ez talán annak tulajdonítható, hogy például a haiti felkelés és más belpolitikai események elterelték a figyelmet a találkozóról. Az igazi ok azonban az, hogy az amerikai átlagember nem érdeklődik a külföldi események iránt, és ez tükröződik a sajtó és televízió hiányos beszámolóiban a nemzetközi eseményekről, még ha azok közvetlenül érintik is Amerikát.

A szerző amerikai munkatársunk