Sátáni ötlet

A Matica slovenská vezetői ismét keserűséget okoztak azoknak a szlovákiai magyar hívőknek, akik II. János Pál pápa apostoli zarándoklatára készülnek. S ugyanígy felháborodtak a két nemzet tényleges és végleges megbékélését óhajtó polgárok is. A szlovák történelemben és a nemzeti azonosságtudat megőrzésében kiemelkedő szerepet betöltött kulturális szövetség mai tisztségviselői ismét igazolták, hogy méltatlanok a neves elődökhöz, mert még a pápalátogatást is nacionalista provokációra, komáromi törvényszegéseik szentesítésére igyekeznek felhasználni. Farizeusi magatartással annak a szobornak a kicsinyített mását adományozzák a becses vendégnek, amelyet a dél-szlovákiai városban helyeztek el a szövetség helyi székházának a homlokzatán. Bárhogy is igyekeznek tettükhöz ájtatos képet vágni, csak kibuggyan a sátáni szándék: ha a pápa elfogadja az ajándékot – ami természetes –, akkor ezt világgá kürtölve ki lehet használni a komáromiak elleni nemzeti csatában. Ezek után aligha akad olyan szlovákiai bíróság, amely jogerőre emelné a helyi önkormányzat másfél millió koronás bírságát, holott ezt a vonatkozó rendelkezések alapján kötelező volt kiróni a törvény szellemét és betűjét kikacagó Matica slovenská illetékeseire.

Nincs olyan magyar ember, aki ne tisztelné a szláv írásbeliség megteremtőinek, Európa társvédőszentjeinek életművét, s mindezzel együtt azt a kimagasló szerepet, amelyet a szlovákság értékrendjében, azonosságtudatában és érzelmeiben betöltenek. Ám a tiszteletnek mindenhol, de főleg a többnemzetiségű országban– Szlovákia pedig ilyen állam, és ilyen is lesz, hiába hőbörögnek a nacionalisták – a nemzeti tudat és az értékrend tiszteletének kölcsönösnek kell lennie. Ezt az alapvető elvet sértették meg immár csaknem egy évtizede azok, akik Komáromban akartak a két szláv hittérítőnek szobrot emelni. Azért, mert több mint egy évezreddel ezelőtt állítólag itt léptek a mai Szlovákia területére. Amire mindmáig egyetlen tudományos bizonyíték sincs. S azért is, mert ismét csak állítólag, elnyomják a térségben élő szlovákokat. Holott a legutóbbi népszámlálás adatai éppen a magyarság lélekszámának fogyásáról, asszimilációjáról tanúskodnak. Ilyen alantas szándékra a „sem csellel, sem erőszakkal” intelemhez ragaszkodó komáromi önkormányzat nem mondhatott igent.

Remélhetően csak akad a pápa környezetében valaki, aki közli vele, hogy ezzel az ajándékkal a hittérítőket és őt magát is eszközül használják magyarellenes törekvéseikhez. Azok a magyarok és szlovákok, akik elítélik ezeket a nacionalista tüsténkedéseket, ebben az ügyben is okulhatnának a német–cseh megbékélési erőfeszítésekből. Petr Pithart szavaiból például, aki éppen az elmúlt héten, Gerhard Schröder kancellár prágai látogatása során fejtette ki, hogy kölcsönös traumáikat nem elhallgatni és szépítgetni kell, hanem kikerülve a kétoldalú indulatoskodások kelepcéit, ideje mindezeket európai összefüggésekbe ágyazni.

Ilyen dimenzióban a mi esetünkben az lehetne a megoldás, ha Cirill és Metód szobra Dél-Szlovákiában kerülne méltó helyre. Ám csupán akkor, ha ezzel egy időben a katolikus szlovákság lelkében is élő Szent István királyunknak emelnek emlékművet az északi országrész valamelyik patinás városában vagy e szórványmagyarság lakta egyik, az ezeréves együttélésünk hagyományait őrző településen.