Rockerek „veresége”

Milyen jól is hangzott volna, ha koncert után azt mondtam volna a megzenésített vers műfajban utazó Kicsi Hang duónak, hogy hosszas tépelődést követően őket választottam a Nazareth helyett. A skót rock-aggastyánok ugyanis múlt szombaton a „hozd el anyádat is” jelszó jegyében Kassán koncerteztek. Az igazság az, hogy egyetlen percig sem tipródtam dilemmák között, melyiket válasszam a két program közül. Mert a Kicsi Hang ugyan csúszott a kezdéssel tíz percet, a Nazareth viszont legalább tizenöt évet, és ekkora késés már nehezen tolerálható. A szervezők azt ígérik, ha minden a tervek szerint halad, újabb hullákat is kiásnak a haknira vevő nagyérdeműnek: lehet, hogy a Sweet, a Mud, sőt Suzi Quatro is ide látogat, ha jól emlékszem a felsorolásra. Valóságos kedvencek temetője lesz Kassán, bár az említett sztárok talán már a szüleimet sem érdekelnék túlzottan. A Kicsi Hang viszont nagyon is érdekli őket, sőt nemcsak őket, hanem a kilenc-tizennyolc éves korosztályt is. Tudok például egy kilenc éves kisfiúról, aki odahaza fennhangon szokta énekelni József Attila és Ady megzenésített verseit. Belőle már rossz ember nem lehet, a minden oldalról támadó médiagagyi nehezen fertőzheti meg, hiszen ezek a versek védetté teszik, ha úgy tetszik, a mexikói szappanoperák ellen például nagyon hatásosak. Az említett dunaszerdahelyi duó pedig mindent megtesz, hogy megszerettesse a verseket a fiatalokkal, újabban még nagy kedvencemet, Bob Marleyt is segítségül hívják egy dallam erejéig, de erről inkább majd máskor, egy zenei témájú cikkben. Hogy a Nazareth megszerettette-e a hetvenes évek rockzenéjét a kassaiakkal, nem tudom, nem is érdekel. A fent említett hasonlatot csak poénnak szántam volna, ha aznap este eszembe jut. Bár lehet, hogy abban a közegben osztatlan siker helyett méla undort váltottam volna ki vele. Mindenesetre a Kicsi Hang duó megunhatatlan, sőt rejtélyes okokból akárhányszor hallom őket, mindig valamivel jobbnak tűnnek, mint az előző alkalommal. És ez nem csak afféle szerény vélemény...