Részletek a vádiratból

A szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben eljáró különleges ügyészség augusztus 21-én emelt vádat 44 személy ellen a merényletben való részvétel és gyilkosságra való összeesküvés címén. A Vecsernje Novoszti című belgrádi napilap hozzájutott a vádirathoz, és szemelvényeket közölt a 41 oldalas periratból. A vádirat részben megerősíti a belgrádi sajtóban korábban közzétett rendőrségi információkat, de tartalmaz új elemeket is a március 12-i merényletről. A vádirat szerint Zoran Djindjics meggyilkolásának terve 2002 végén született, az összeesküvők három hónapon át készülődtek a gyilkosságra, s februárban láttak hozzá a terv végrehajtásához. A merénylet értelmi szerzője a zimonyi klán két vezetője, Milorad Lukovics „Legija” és Dusan Spasojevics „Siptar” volt. Legija korábban a titkosszolgálati elitegységnek, az úgynevezett vörös sapkás osztagnak volt a parancsnoka, s jelenleg szökésben van, a „klánalapító” Siptart viszont a merénylet utáni napokban tűzharcban megölte a rendőrség. A bűnbanda február folyamán kétszer is próbálkozott Djindjics meggyilkolásával: egyszer február 16-án Bubanj Potoknál, amikor a miniszterelnök a dél-szerbiai Kopaonik hegységben töltött szabadságáról tért vissza, illetve február 21-én, egy belgrádi főútnál. Az utóbbi merényletkísérlethez hozzá is látott a klán, egy teherautóval útját állták a miniszterelnököt szállító konvojnak, s a rendőrség eleinte közúti balesetnek vélte a történteket. Mindkét merényletkísérlet, illetve a gyilkosság egyik főszervezője Ninoszlav Konstantinovics „Nino”, a zimonyi klán „pajszeros csoportjának” vezetője volt, aki jelenleg ugyancsak szökésben van. A két sikertelen kísérlet után Nino talált rá a szerb kormánypalota melletti épületben levő üres irodahelyiségre. Zvezdan Jovanovics, a vörös sapkások helyettes parancsnoka és „fegyverhordozója”, Alekszandar Simovics az üres szobában három napon át – mindennap 10-től 15 óráig – lesben várta a gyilkossághoz megfelelő pillanatot. A gyilkos fegyvert, a Koch und Heckler típusú távcsöves puskát Legija bocsátotta rendelkezésükre, a fegyver a vörös sapkásoké volt. A merénylet előtt Jovanovics kipróbálta a puskát az Újvidék melletti Fruska Gora erdejében. Március 12-én a kormányépület mögötti parkolóba érkezve, Djindjics kiszállt gépkocsijából, és a testőréhez fordult, hogy átvegye tőle mankóját (a miniszterelnök február 18-án futballozás közben ínszakadást szenvedett, ezért megműtötték és gipszbe tették a sérült végtagot). Jovanovics ekkor két lövést adott le, de – korábbi hírekkel ellentétben – csak egyszer találta el a miniszterelnököt. Az egyik golyó Djindjics jobb mellkasába fúródott, a másik megsebesítette testőrét, Milan Veruovicsot. A merénylet után a tettesek gépkocsival menekültek el a helyszínről, az épület előtti Admirala Geprata utcában egy klántag várt rájuk. A februári merényletkísérletekben és a március 12-i gyilkosságban közvetlenül a zimonyi bűnbanda 15 tagja vett részt. A vádirat szerint az összeesküvők felbujtója Aco Tomics tábornok, a katonai elhárítás egykori parancsnoka volt. Tomics jóval a merénylet előtt a szakszolgálat épületében találkozott Legijával és Siptarral, lehallgatásból származó adatokat továbbított nekik, és azzal traktálta őket, hogy Momcsilo Perisics szerb miniszterelnök-helyettes kémbotránya után le kell tartóztatni minden kormánytagot, és államcsínyt kell végrehajtani. Azt tanácsolta továbbá a két klánvezérnek, hogy maradjanak következetesek politikai meggyőződésükhöz, különben „az ország árulók kezére kerül”. A tábornok ígéretet tett a két klánvezetőnek, hogy a hadsereg Kobra nevű különleges egysége puccs esetén nem fog szembeszállni a vörös sapkásokkal. Tomics és a zimonyi klánvezetők között közvetítő szerepet vállalt Boriszlav Mikelics, az egykori Krajinai Szerb Köztársaság kormányfője, aki a horvátországi háború óta Belgrádban él, és múltbeli kapcsolatai révén hozzájuthatott bennfentes információkhoz a kormányban. Mikelics saját lakásán és Siptar zimonyi villájában szervezte meg Tomics és a klánvezetők találkozóit, illetve tájékoztatta őket a hágai Nemzetközi Törvényszék információiról, amelyeket az intézmény eljuttatott a szerb kormányhoz. A vádirat szerint hasonlóképpen összekötője és besúgója volt a klánnak egy Dragan Vujicsics nevű személy, akinek a neve eddig nem szerepelt a belgrádi sajtóban. Aco Tomicsot mindig is Vojiszlav Kostunica volt jugoszláv államfő bizalmasaként tartott számon a belgrádi sajtó. A szerbiai kormánykoalíció és személyesen Djindjics is többször szorgalmazta a milosevicsi tábornok leváltását, de Kostunica erre sosem volt hajlandó. Tomicsot Jugoszlávia megszűnte után menesztette az új szerbia-montenegrói legfelsőbb védelmi tanács. A vádlottak között szerepel egyébiránt három ügyvéd is; ők a zimonyi bűnbanda megbízásából akadályoztatták a klántagok elleni hatósági vizsgálatokat. Az összeesküvők közé sorolja a vádirat Gradisa Katicsot is, aki a rendkívüli állapot idején betiltott Identitet nevű lap főszerkesztőjét volt, s a zimonyiak megrendelésére írta cikkeit.