Putyin atyuska

Azokat a meséket szavazták meg vasárnap az oroszok, amelyeket egykoron a nagymamák olvastak fel nekik a jó cárról – a romantikusabbak kedvéért lehet ifjú cárevics is – és rossz tanácsadóiról. Az eredmény pedig Putyin teljhatalma, hiszen a parlament alsóházában, a dumában a kétharmados többséghez, az alkotmány módosításához hiányzó három képviselőt bármikor megvásárolhatja. A nyugati demokráciákban ismert elnöki rendszerek képviselői – például Chirac vagy Bush – csak álmodozhatnak olyan korlátlan hatalomról, mint amilyennel az orosz elnök bír. De valószínű, hogy nem álmodnak róla, inkább megijednének tőle. Talán ezzel lehetne a legmarkánsabban megrajzolni azt, ami megkülönbözteti a nyugati demokráciákat a mind bizáncibb orosz struktúrától. Ne feledjük: a Jukosz-botrány, Hodorkovszkij letartóztatása csak a nyugati befektetők bizalmát rendítette meg. Az orosz tömegek szemében a történet arról szól, hogy az igazságos Putyin atyuska lecsapott a vadprivatizáció újgazdag bojárjaira. Az EBESZ és Washington nem véletlenül fogalmazta meg a választások menetével kapcsolatos fenntartásait, s vonták le az eredményekből a szakírók azt a következtetést, hogy Moszkva egyre távolabb kerül attól – a nyugati típusú demokráciától –, amelyhez pedig a távlati célok szerint közeledni akart. Ha nem az elnevezéseket, hanem az értékrendeket tekintjük, meg tudja-e valaki mondani, milyen színű az új orosz parlament? A jobboldal, amelynek valami köze lehetett volna a demokratikus értékekhez, nem került be, a Jabloko egy-két egyénileg bejutott képviselője semmit sem jelent. A kommunisták mandátumainak száma a felére csökkent, a posztszovjet választók azért fordultak el tőlük, mert kínjukban – és nagyon buta módon – sok milliomost szerepeltettek jelöltjeik között. Bejutott a Kreml által éppen a kommunisták egy részéből kreált klónpárt, a Haza tömörülés, ezt Putyin azért hozatta létre, hogy Zjuganovéktól elvegye a voksokat. Ezt a baloldali nacionalistaként elkönyvelt formációt az ultranacionalista Zsirinovszkij-féle liberális demokraták (LDPR) egészítik ki a másik véglet felől. Mindkettőnek van annyi esze és ez az érdeke is, hogy feltétel nélkül támogassa a győztes Egységes Oroszországot. Amely valójában se nem jobboldali, se nem baloldali. Az értelme az, hogy putyini. Ezért nevezik Kreml-pártnak vagy elnöki pártnak. De minden parlamentbe jutott erő – a kommunistáktól az elnöki pártig – ugyanazokat az értékeket hangoztatta: szociális biztonság és harc a korrupció ellen, természetesen kemény kézzel, valamint a nemzeti – értsd: orosz birodalmi – érdekek érvényesítése. Putyin mindezt már most is megtestesíti. A nyugati politika meg továbbra is abban a tévhitben fog toporogni, hogy az orosz ember számára fontos a demokrácia.