Politikai perpatvarok helyett összefogás

Mindenekelőtt a televízió. A közszolgálati Cseh Televízió. Tette, amit tennie kellett, ami létezésének, nem kevés pénzbe kerülő fenntartásának alapvető értelme: szolgálta a közt. Nem a kormányt, nem a politikai pártokat, hanem az egész társadalmat, amely ezekben a drámai napokban szolgáltatásait nagyon is igényelte. Hétfőtől szombatig, napi huszonnégy órában egyenes adásban közvetítette a több mint 150 éve nem látott hatalmas árvíz átvonulását az országon, a dél-csehországi České Budějovicétől az Arany Prágán át egészen az északnyugati határszélen fekvő Dečínig, ahol az árhullám az Elbán a szomszédos Németországba tette át súlypontját.

A televízió összekötő kapocs, információs híd lett a hatóságok és a lakosság, valamint az egyes régiók között is, s a folyamatos, percre kész tájékoztatás hatalmas segítséget nyújtott mindenkinek, akik az árral harcoltak, vagy egyszerűen csak menekültek előle. Nem kétséges, hogy így bizonyos értelemben a televíziónak is jelentős szerepe van abban, hogy a tragédia nem lett nagyobb. A hatóságok ezt időben felismerték, s ki is használták az adott lehetőséget. A televízió a Csehországban tartózkodó külföldi turisták ezreiről sem feledkezett meg, s idegen nyelvű feliratokon keresztül őket is rendszeresen tájékozatta a helyzet alakulásáról.

Szükséges megjegyezni, hogy hasonlóan magas szakmai színvonalon látta el feladatát az elmúlt napokban a Cseh Távirati Iroda és a Cseh Rádió is, tehát a közszolgálati médiahálózat kevésbé látható, de nem kevésbé fontos pillérei. Ezekben a médiumokban is megszakítások nélküli, huszonnégy órás volt a speciális árvízi információfolyam. Nyilván nem véletlen, hogy a televízió és a közszolgálati médiumok teljesítményét az elmúlt napokban vezető cseh politikusok is nyilvánosan elismerték, kiemelték és magasra értékelték.

Apropó, politikusok és politika. El kell mondani, hogy a politikusok és a politika az elmúlt héten gyakorlatilag nem kaptak semmiféle teret, helyet a közszolgálati médiumokban. A pártok és a politikusok dicséretére válik, hogy ezt nem is igényelték, holott mindenki tudja, hogy micsoda jó – és természetesen rossz – pontokat lehet szerezni egy ilyen katasztrófa ürügyén. A közszolgálati médiumokban az egész héten át elsősorban a felelős helyi vezetők, illetékes kormánytagok, szakértők szerepeltek, akiknek konkrét mondanivalójuk volt a konkrét helyzetekben.

A csehek jó érzékkel felismerték, hogy a kialakult drámai helyzetben az embereknek nem politikai perpatvarokra, ideológiai vitákra, hanem nyugalomra és segítségre van szükségük. A vitákat későbbre kell halasztani, s nyilvánvaló, hogy miután elkezdődik a történtek elemzése, boncolgatása, ami egy egészséges társadalomban nyilvánvalóan elkerülhetetlenül szükséges, Csehországban is éles politikai, szakmai csatáknak, szóváltásoknak leszünk a tanúi. Példaértékű azonban az, hogy ezeket a dolgokat a közszolgálati médiumok – és maguk a politikusok is – képesek voltak mellőzni abban a helyzetben, amely az egész társadalmat érintette, s összefogást, együttműködést követelt pártállásra való tekintet nélkül. Az ilyen helyzetekben nyilvánvalóan hiba és nagy önzés, ha bármiféle politika szerepet játszik. Mégpedig mindkét részről, függetlenül attól, hogy kormányzati, vagy ellenzéki oldalon van-e a párt és a politikus. Ilyenkor kell mellőzni a politikát, és magunkra ölteni az annyiszor ragozott polgár mezét. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne bírálni, vagy más véleményen lenni, hanem azt, hogy ilyen helyzetekben kötelezően tárgyszerűnek kell lenni, s megengedhetetlen politika csatákat folytatni. Az „árvizes napok” így újabb bizonyítékát adták annak is, hogy Csehországban bizony másképpen fogják fel a „médiumok és a politika közszolgálatát”, mint Szlovákiában és Magyarországon, ahol a jóval, de jóval kevésbé drámai árvízhelyzetben is vígan folyik a politikai csatározás. A csehországi tapasztalatok fényében is merem állítani, hogy ez a csatározás semmiképpen sem szolgálja a közt, sem az egyesek által folyamatosan ragozott polgári társadalmat, hanem inkább árt neki. Meggyőződésem, hogy ezért nem árt, ha néha szétnézünk a világban is.