Pittner a mérlegen

Legyünk jóhiszeműek, bízzunk abban, hogy amikor Dzurinda miniszterelnök a Koalíciós Tanácsban Ladislav Pittner volt belügyminiszter titkosszolgálati főnökké való kinevezését javasolta, a kormányfőt egyetlen cél vezérelte: végre olyan személyiség kerüljön a szolgálat élére, aki rendeltetésszerűen juttatja érvényre ezt a diszkrét testületet. Kissé konkrétabban: vezetésével az alkotmány védelmezésére hivatott titkosszolgálat munkatársai nem a politikai széljárást tanulmányozzák, nem pártirodákban megfogalmazott kívánságokat teljesítenek, nem politikai bűzbombák gyutacsát igyekeznek szárazon tartani, hanem az igazgató felügyelete mellett végzik munkájukat. Tehát a szolgálat egyes tisztjei nem teljesítenek különbejáratú, pártihletésű, később követhetetlen feladatokat. Kováč egykori elnök fia elrablásának kinyomozhatatlansága csak egy eset a sok közül, de félreérthetetlenül arra utal, hogy a titkosszolgálatoknál hosszú időn keresztül pártérdek érvényesült alkotmányvédelem helyett. Pittner kinevezésének ellendrukkerei számos érvet sorakoztatnak fel a volt belügyminiszter rovására. Szemére vetik, hogy kormánytagsága idején a sajtóban jól hangzó ígéreteket tett a társadalmat foglalkoztató nagy bűnesetek tetteseinek leleplezésére, ezekből a leleplezésekből azonban nem lett semmi. E megnyilvánulásokban lehetetlen észre nem venni a kárörömöt. Olyanok érvelnek így, akik a HZDS környékén tartózkodva, netán onnan éppen eltávolodva minden jelenlegi bűnüldözőnél többet tudnak a ködbe veszett nagy bűnesetek és visszaélések körülményeiről. Aki tehetetlenséggel vádolja Pittnert, az egykori belügyminisztert, annak azt is figyelembe kell vennie, milyen rendőrség, milyen bíróság, mennyire objektív ügyészség segítette a dolgát. Hogy milyen színvonalon működik még ma is a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás, azt kiválóan tükrözi, hogy a legveszélyesebbnek tartott maffiafőnök a minap bírósági segédlettel tűnt el a hatóságok látóköréből. Szemére vetik Pittnernek, hogy már hetvenéves. Gyalázat, hogy még azt is rovására írják, hogy disszidens volt a pártállam évtizedeiben, ezért, úgymond, működése során nem tud objektív lenni. Olyanok érvelnek így, akik (az 1989 előtti időszakot most ne is emlegessük) a belügyi gyakorlatban soha meg se próbáltak tárgyilagosak lenni. Pittner legértékesebb tulajdonsága éppen az, hogy abban az időszakban, amikor az 1968-as megszállást követően Szlovákia az erkölcsi nullák hatalmába került, a másképp gondolkodók kis létszámú csoportjába tartozott. Ma, 14 évvel a rendszerváltás után az ember elképedve értesül arról, hogy a titkosszolgálatnál még mindig vannak nélkülözhetetlennek minősített emberek, akik a pártállami cégnél tanulták a mesterséget. Úgy 12 éve az ember még napirendre tudott térni a „nélkülözhetetlen” minősítésen. De ma...? Egy valamiben biztosak lehetünk: Ladislav Pittner a pártállami fogdmegeket eltávolítja a titkosszolgálatból. Hogy e testület úgy működik, ahogy működik, abban fontos szerepet játszik, hogy még soha nem irányította olyan ember, aki úgy ismerte meg az ŠtB-t, ahogy az SIS leendő igazgatója.