Parlamenti turizmus – hisszük, ha látjuk

Nagy utazás, nagy tapasztalat – vallják a parlament szociális ügyi bizottságának tagjai, így a nyugdíjreformot tanulmányozandó mind a 13-an egyenesen a távoli Chilébe kirándultak egy nagyot. Fanyaloghatnánk, hogy a megismerés leginkább bevált formája mintegy 150 éve az irodalom tanulmányozása, így a tanulmányút legfeljebb arra volt jó, hogy a valóságban is lássák valamelyik ottani nyugdíjpénztár épületét, vagy megkérdezzék a témáról az utca emberét. Meg hát az is zavaró lehetne, hogy a chilei nyugdíjreform ugyan a világ leghíresebb modellje, csak éppen a szlovák kormány úgy április óta mindent megtesz azért, nehogy nálunk véletlenül ezt vezessék be. Mert aki valódi tapasztalatra vágyik, annak Magyarországra és Lengyelországba kell utaznia, viszont beismerjük, ezek nem ennyire attraktív úti célok. De egye fene, a nyugdíjreform nagy buli, ebbe igazán belefér néhány fontos ember utaztatása. Parlamenti képviselőink a közpénzen megtett nagy út után tettre készen érkeztek haza; azon nyomban neki is láttak az egyre életképtelenebbnek tűnő hibrid újraélesztésének, hamarosan kiderül, mit is szülnek a régóta vajúdó hegyek.

Egyébként az egzotikus utaztatás nem is rossz ötlet. Gondoljuk csak meg: ha az MKP csúcsvezetésének szervezne valaki egy ilyen utat, mondjuk, Új-Zélandba, és visszatérve már a repülőtéren bejelentenék, ha már egyszer minden ehhez fontos poszt a kezükben van és a szavazóik is ebből a körből kerülnek ki, ők is maradandót szeretnének alkotni a vidékfejlesztés terén. Tegyük fel, ehhez két évre lenne szükségük, és akkor már senki sem emlegetné fel nekik azt a kis kiruccanást a hévizek országába.

A szépen alakuló gazdasági reform annyi haszonnal mindenképpen jár, hogy a körömnyi Szlovákia iránt felkeltette a nagy külföldi lapok érdeklődését. A héten például két ismert német újság is foglalkozott országunkkal. Igaz, az egyik nem túl hízelgő ránk nézve, hiszen a Besztercebányán üzletelni próbáló vállalkozó szerint errefelé maffiaszerű elemekkel megtűzdelt urambátyám gazdaság létezik – pedig ő még csak a vámhivatallal, bíróságokkal és hivatalos becslőkkel került kapcsolatba. Mi több, az egyik legnagyobb példányszámú német lapnak ezt más szavakkal Pavol Rusko gazdasági miniszter is elismerte, amikor azzal indokolta a külföldi beruházók számára követelt előnyöket, hogy nálunk még nem eléggé konkurenciaképes a vállalkozói környezet. Szóval így is körül lehet ezt írni. Az említett újság a cikkében jó érzékkel tapintott rá a jelenlegi szlovákiai gazdaságpolitikai törésvonalra, a-mely egyébként azt is jól mutatja, hogy tájainkon nem szabad teljesen komolyan venni az ideológiai besorolódásokat. ĺgy történhet meg, hogy a konzervatív Ivan Mikloš pénzügyminiszter szerint minden befektető számára egyforma elő-nyöket kell biztosítani, és ehhez elég a 19 százalékos társasági adó. Vele ellentétben a liberális Pavol Rusko a külföldiek számára újabb előnyök sorozatát követeli és bár tudja, hogy tökéletlen a vállalkozói környezet, eddig egyetlen javaslatot sem hallottunk tőle a rendszer változtatására. Persze, tájainkon már senki se naiv széplélek, ne nagyon csodálkozzunk, ha a gazdasági miniszter által kisírt sok száz milliós ipari parképítési támogatás körül hamarosan érdekes kötődésű cégek bukkannak fel. Ehelyett örüljünk inkább a kis eredményeknek: a parlament módosította a nagyprivatizációról szóló törvényt, így a stratégiai vállalatok képében újabb értelmetlen politikai-gazdasági kategória tűnik el a színről. Az új jövedelemadó törvény pedig megszüntette a beruházói adókedvezmény fogalmát, így a külföldi cégek számára tavaly ilyen formában juttatott 2,5 milliárd korona az utolsó ajándék volt a tehetetlenség oltárán. Szintén a hét híre, hogy a parlament a legalább kétéves ellenlobbizás ellenére jóváhagyta a távközlési törvény módosítását, így a volt állami monopóliumot ezentúl kényszeríteni lehet a konkurencia beengedésére a piacra. Igaz, az átlagember számára ez nem sok változást jelent, hiszen az összes új játékos a cégekre hajt, de azért örülnünk kell minden olyan változásnak, ahol megtörik valamelyik monopólium egyeduralmát. Aki nem hiszi, annak a távközlés történetét ajánljuk 1984-óta Nagy Britanniában. Ha nem tudja közpénzből fedezni, akkor ehhez oda sem kell utaznia, elég áttanulmányoznia az irodalmat.