Palotaforradalom

Másfél évvel a vesztett parlamenti választás után beindultak a belső eróziós folyamatok az SDKÚ-ban is. Korántsem biztos azonban, hogy ez a párt egészséges megtisztulásához vezet. Lehet, hogy még tovább gyengíti az egyébként is ingadozó pozícióját.

Nyilvánvaló, hogy a palotaforradalomnak előbb-utóbb be kellett következnie, hiszen a 2006-os bukta után az SDKÚ volt az utolsó ellenzéki párt, amelyben nem volt önreflexió – az MKP és a KDH is a maga módján gyakorolt némi önvizsgálatot. Az is nyilvánvaló, hogy ennek a folyamatnak Mikuláš Dzurinda (volt) a legnagyobb kerékkötője, ha nem is tudatosan, hát azáltal, hogy az évek során olyan személyi kultuszt épített ki magának a pártban, amit szinte lehetetlennek tűnt áttörni. Akik megkísérelték ezt – Ivan Šimko, Zuzana Martináková – rövid időn belül a párton kívül találták magukat.

Korai volna azonban a Liška-féle zendülést a régóta esedékes megtisztulásnak nevezni, két okból: először is, az a mód, ahogyan a párt alelnöke előjött a farbával (miután fény derült rá, hogy a parlamenti ülés helyett a Kanári-szigeteken rekreált), nem a legideálisabb kezdet egy őszinte önreflexió számára, ami az egyébként akár jogos kritikát is hiteltelenné teszi. Másodszor, egyelőre az sem látható, mekkora erőt képvisel a párton belül Liška, kívülről úgy tűnik, inkább marginálist, mint meghatározót. A rendkívüli kongresszus összehívásához szükséges három járási szervezet támogatását még összehozhatja, de ez még korántsem jelenti azt, hogy sikerül megszereznie a többség támogatását Dzurinda menesztéséhez. Annál is inkább, hiszen nincs a láthatáron egy lehetséges utód sem, aki egy sikeres puccskísérlet esetén átvehetné a vezetést. A Dzurinda lehetséges utódaként emlegetett Iveta Radičová jelenleg köztársaságielnök-jelölt, s ezen kívül a pártelnök holdudvarába tartozik. Persze elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, hogy egy eddig ismeretlen arcot húz elő a párt (lásd a cseh szocdemek esete Jiří Paroubekkel), akit a választásokig „felépítenek”, ez azonban azt feltételezi, hogy egy előre alaposan kitervelt forgatókönyv alapján folynak a dolgok, s az új vezetőnek erős támogatottsága van a pártban.

Jelenleg azonban nem erre utalnak a jelek, hanem sokkal inkább úgy tűnik, a vesztett választások által kiváltott, eddig visszafojtott frusztráltság ütközik ki az SDKÚ-ban, aminek inkább destruktív hatásai lehetnek az elmúlt két kormánykoalíció vezető reformpártjára.