Ötven éve hatályos az emberi jogok európai egyezménye

Az egyezmény címében nem szerepelt az „európai“ szó, de a mai mindennapos gyakorlatba mégis Európai Egyezményként, Európai Emberi Jogi Egyezményként vonult be a három fejezetre (Jogok és szabadságok, Emberi Jogok Európai Bírósága, Vegyes rendelkezések) tagolódó okmány. Az Európai Egyezményt a tíz nyugat-európai ország (Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, ĺrország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Svédország) által 1949-ben alapított, az Európai Közösségektől teljesen független Európa Tanács Rómában hagyta jóvá, és napjainkig közel egy tucat jegyzőkönyv egészítette ki. Magyarországon csak a rendszerváltozás után, 1993-ban foglalták törvénybe (XXXI. tv.). Hasonló regionális-kontinentális megállapodás lett a későbbiekben az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye, valamint Az ember és a népek jogainak afrikai Chartája.

Az európai emberi jogi egyezmény 1. cikkében – természetesen nem az egész kontinensre, hanem az aláírókra vonatkozóan – ez áll: „A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat.“ A rendelkezési rész kimondja az élethez való jogot, a kínzás tilalmát, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmát, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot, leszögezi, hogy tilos büntetést kiszabni törvényi rendelkezés nélkül. Előírja a magánélet és a családi élet tiszteletben tartását, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és egyesülés szabadságát, a házasságkötéshez való jogot, a hátrányos megkülönböztetések tilalmát. Rendelkezik végül arról, hogy szükséghelyzet esetén fel lehet függeszteni az egyezmény hatályát, szabályozza a külföldiek politikai tevékenységének korlátozását, rögzíti a jogokkal való visszaélés tilalmát, de azt is, hogy a jogok és a szabadságok korlátozásait nem lehet más célra alkalmazni, mint amelyre elő vannak írva.

Közel két tucat cikk foglalkozik az Emberi Jogok Európai Bíróságával, amelynek működési költségeit az Európa Tanács viseli. Az Európai Egyezmény nem foglalkozik a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal, ezek a Torinóban 1961-ben, ugyancsak az Európa Tanács égisze alatt elfogadott Európai Szociális Chartában találhatók meg. A részes államoknak az ott felsorolt 19 jog közül megerősítéskor (becikkelyezéskor) legalább 10 jog alkalmazását kell vállalniuk, e tíz jog között ötnek a „kötelező körbe“ sorolt hét jog közül kell kikerülnie (munkához való jog, szakszervezeti jogok, a kollektív tárgyaláshoz való jog, a társadalombiztosításhoz való jog, a szociális és egészségügyi segítségre való jog, a család védelme, a bevándorló munkások védelme).

Az emberi jogok (alapjogok, szabadságjogok, állampolgári jogok, természetes, elidegeníthetetlen jogok) eszmerendszere a XVII-XVIII. század polgári forradalmaira vezethető vissza, közelebbről arra a felfogásra, amely szerint az embereknek születésüktől kezdve vannak alapvető természetes jogaik, amelyek biztosítására az államok hivatottak, s amelyeket az állam nem korlátozhat. Sokáig nem került szóba az emberi jogok átfogó nemzetközi szabályozása. Az első világháború után jelentkezett a kisebbségek helyzete rendezésének és a munkafeltételek nemzetközi szabályozásának igénye. Az ENSZ Alapokmánya már hét helyen tett említést az emberi jogok nemzetközi biztosításáról, de magukat az emberi jogokat nem határolta körül.

A világszervezet Közgyűlése 1948. december 10-én fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez az ajánlás jellegű okmány a klasszikus polgári és politikai jogok mellett bizonyos gazdasági, szociális és kulturális jogok felől is rendelkezett. Ugyancsak az ENSZ-közgyűlés 1966-ban arra a döntésre jutott, hogy két külön egyezségokmányt ad ki: egyet a polgári és politikai, egy másikat a gazdasági, szociális és kulturális jogokról. ĺgy vált külön az emberi jogok első és második generációja. A háttérben az a felismerés volt, hogy a polgári és politikai jogok törvényi szinten egyetlen aktussal deklarálhatók (más dolog a tényleges tiszteletben tartatás problémája), a gazdasági, szociális és kulturális jogok megvalósítása – ami nagymértékben függ az államok gazdasági fejlettségének fokától és politikai ideológiájuktól – viszont hosszabb időt vesz igénybe.

Végeredményben az emberi jogok mai „európai“ állománya tartalmaz abszolút jogokat (az élethez való jog, a gondolat-, vallás- és lelkiismereti szabadság stb.), olyan jogokat, amelyektől időlegesen, szükségállapot esetén el lehet térni, korlátozható jogokat (mozgásszabadság, gyülekezési, egyesülési jog, stb.), valamint fokozatosan megvalósítandó jogokat (a szociális biztonsághoz, megfelelő munkafeltételekhez való jog, a megfelelő életszínvonal biztosítása, stb.). Két alappillér van: az egyik a diszkrimináció tilalma, vagyis az emberi jogokat minden különbségtétel nélkül kell alkalmazni; ezzel szorosan összefügg a mások jogainak tiszteletben tartása, tömören fogalmazva a tolerancia. Az aktív magatartásra való feljogosítás „állandó kísérői“ az olyan korlátozások, amelyek mások jogainak védelme érdekében elengedhetetlenek.