Nyílt levél Simon Zsoltnak

„Az legyen a vadász nemes törekvése, hogy a vadat óvja, kímélje és védje. Vadásszék, mint törvény és szokás kívánja.” A készülő új vadászati törvény kapcsán idézzük Riesenthal ezen sorait; e szellemben folyt a vadgazdálkodás Szlovákiában éveken keresztül. Teret ad-e a készülő törvény a védelemnek, gazdálkodásnak, valamint a szokás és törvény szerinti vadászatnak? Alig ült el a felháborodás és tiltakozás a mezőgazdasági minisztérium által kidolgozott új vadásztörvény-tervezet miatt, mely a vadászatot és vadgazdálkodást üzleti alapokra kívánta helyezni, s amely ellen 350 ezer vadász és természetbarát tiltakozott petíció formájában, s már a tárca újabb törvényjavaslata háborítja fel a vadásztársadalmat. A petícióban megfogalmazottak hatására már-már azt gondolhattuk, a minisztérium átértékelte álláspontját, és elfogadta a hozzáértő szakemberek véleményét, amely szerint a vadgazdálkodásba csak befektetni lehet (pénzt, munkát, szakértelmet), s nem lehet, nem szabad úgy tekinteni rá, mint bevételi forrásra, egy üzletágra, de tévedtünk; a várt csoda elmaradt. A törvényt módosító javaslat visszavonása után a minisztérium lázas munkával elkészítette az új vadászati és vadgazdálkodási törvény tervezetét, egyrészt azért, hogy teljesítse a kormányprogramot, másrészt, hogy megbüntesse az aláírás-gyűjtési akció szervezőjét, a Szlovákiai Vadászszövetséget. Úgy is mondhatnánk: a tárca bekeményített. Tévedés ne essék, nem az új vadásztörvény ellen van kifogásunk. Mi is úgy véljük, hogy szükség van új törvényre. Elsősorban a vadászati jog gyakorlásának és a vadászjog bérbevételének módját, valamint azt kifogásoljuk, hogy a miniszter úr töröltette az új készülő törvényből a Szlovákiai Vadászszövetséget. (...) A vadászterület kikiáltási ára a jelenleginek az ötszöröse lesz. Ennek következtében a legjobb vadászterületek csillagászati árakon kelhetnek el a tehetős vállalkozók között, a gyengébb területre nem akad bérlő, vagy ha igen, a haszonbér kifizetése után nem marad pénze a vadgondozásra, a vadvédelemre. Felmerül a kérdés: ki kapja a vadászati jog gyakorlásából befolyt összeget? Az állam, talán a természet? Nem, a földtulajdonos, aki a legtöbb esetben nem is gazdálkodik a földjén, így nem törődhet a vaddal. Miért vezeti félre az agrártárca a közvéleményt az ehhez hasonló nyilatkozatokkal: „A licitálásból befolyt összeg visszajut a természetbe.” Megjegyezzük, ha ez a pénz a tulajdonost illeti, miért fektetné be abba, ami nem az ő tulajdona, a vadállományba, ugyanis a vad – res nulius (senki tárgya). A vadásztársaságok nem kis összegeket fektetnek be a vadászterületbe (takarmány, gyógyszer, berendezés, vadkárfizetés), s nem utolsósorban munkájukat, szakértelmüket. Miniszter úr, Ön azt szeretné, hogy ezeket az összegeket a tulajdonosoknak fizessék, mert úgy gondolja: Szlovákiában annyi a „jó ember” azok körében, akik egyik napról a másikra gazdagodtak meg, egyben vadásszá is lettek, hogy nincs más vágyuk, csak az, hogy gondoskodjanak a területről? (...) Nem érthetünk egyet azzal, hogy a vadászat meggondolatlan kísérletezés áldozata legyen, mint a sok privatizált vállalat, amely ma már nem is létezik. A természet, a vad nem árucikk. Ha itt hibát vétünk, azt nem lehet helyrehozni. Az elődeink által ránk ruházott örökségre vigyáznunk kell! Kinek a részére készül az új vadásztörvény? Néhány kivételezett számára, akinek telik rá! Nézetünk szerint az új jogszabálynak a természet védelmét, a társadalmat és azokat a vadászokat kellene szolgálnia, akikkel jelenleg Ön nem hajlandó tárgyalni. Pedig csak a közösen megalkotott törvény lehet jövőbemutató, csak a szakértelem, a tapasztalat vezethet eredményre! A szlovákiai vadászat jó hírneve meg kell hogy maradjon. Ön elutasítja az egységes vadászönkormányzatot, ezért a törvénytervezetből kihagyták a Szlovákiai Vadászszövetséget, azt a szervezetet, amely a vadászok 95%-át képviseli, s amelynek Ön is tagja. Gondolt-e arra, hogy olyan emberek egyesületének tagja, akiknek többsége esetében a vadászat életforma, szenvedély, része a saját és családja életének? (...) Miniszter úr, közösen készítsünk olyan vadásztörvényt, amely modern, megfelel az államnak, a tulajdonosoknak, a vadászoknak, és – főleg – a vadállományt fogja szolgálni. Ne kísérletezzünk a természettel, hanem őrizzük meg az unokáinknak!