Gubík: A konszolidációs csomagot elutasítjuk, de nem kell meglepődni, hogy inkább a kormánypártokkal akarunk együttműködni

Erről szól még az interjú:

• Hogyan integrálná a párt korábbi platformjait, azok vezetőit?
• Hogyan akar új választókat megszólítani?
• Tart-e belső konfliktusoktól?
• Lesz-e a pártnak kisebbségi tanácsadója a köztársasági elnök mellett?
• Egyetért-e a kormány konszolidács csomagjával?
• A kormánnyal vagy az ellenzékkel akar-e szorosabban együttműködni?
• Marad-e a Szövetség az Európai Néppártban?
• Nem tartja-e összeférhetetlennek, hogy két lap is támogatta a pártelnöki kampányát?
• Milyen civil szervezetek vezetését adja át?
• Tagja volt-e a Szövetségnek a megválasztása idején?
• Mikor lehet újra szlovák állampolgár?

A Magyar Szövetség közgyűlésén 77:61 arányban választották meg a párt elnökének. Meglepte az eredmény? 

Szeptember 28-a lehet, hogy a 77:61-ről szólt, de én minden erőmmel azon leszek, hogy szeptember 29-étől már a 150:0 beszéljünk, én erre fogok törekedni. Én az elnökké választásomat követően rögtön kijelentettem, hogy egy dolog győzni, a másik dolog egyben tartani a pártot. Törvényszerű, hogy ha van négy induló, akkor a végén három csapat vesztesnek érezheti magát. Azonban én egyértelműen mindenki elnöke kívánok lenni, ezért mondtam, hogy 150:0 gondolkodom szeptember 29-től. Emiatt úgy kell fellépnem, úgy kell cselekednem, hogy a többi csapat is magáénak érezze ezt a győzelmet. Szóval én az integrálásra és a párt egyben tartására törekedtem. 

A megmaradt Híd Platform képviselői benne vannak az új vezetésben, Pandy Péter az OT elnöke lett, Pál Attila pedig az elnökség tagja. Viszont az Összefogás Platform két jelentős képviselője, Orosz Örs és Mózes Szabolcs nem vállalt szerepet az elnökségben. Ezt hogyan értékeli? 

A Híd képviselőihez visszatérve: Pandy Pétert nem jelölte senki az Országos Tanács élére, ezt én írtam fölül elnökként ott helyben, én javasoltam őt az OT-elnöki posztra. Bár a platformok megszűntek a pártban, de azért a platformlogika még érvényesül valamilyen szinten. Igaz, hogy ennek a leküzdésére kell törekedni, és a továbbiakban is csak Szövetségben kell gondolkodni, de ebben a helyzetben fontosnak tartottam, hogy az Országos Tanács elnöke egy másik elődpártból érkezzen. A másik két exhidas politikus, Pál Attila és Želinsky József pedig a Híd két, megmaradt bástyájából érkezett, Gömörből és Bodrogközből. Ami az Összefogást illeti: a régi Összefogás Platform három képviselője kapott helyet az elnökségben. 

A korábbi platform két ismert személyiségét is megszólítottam, tehát nem ezen múlott. Azon múlott, hogy ők most máshol képzelik el a politikai tevékenységüket. 

A máshol nem azt jelenti, hogy más pártban, csak a párt másik szervezetében, tehát nem az elnökségen belül. Hogy ennek mi volt az oka, ezt nyilván tőlük kell megkérdezni, de a magam részéről az, amit a legelején mondtunk, hogy mindenki elnöke kívánok lenni, ez természetesen itt is érvényes. És hogyha vannak olyanok, akiknek a bizalmát nem érdemeltem ki, azt én kellő alázattal tudomásul veszem, és ez egy szép feladat, hogy a munkával és az eredményekkel ezt megszerezzem. 

Egy dolog a pártot egyben tartani, a másik az, hogy új választókat kell megszólítani, hiszen a legutóbbi parlamenti választásokon és az európai parlamenti választáson sem volt sikeres a Szövetség. Ezt hogy tervezi? Hogyan akarja megszólítani azokat, akik korábban még az MKP, majd esetleg a Híd vagy az Összefogás választói voltak? 

Világos jövőképpel, sok-sok munkával és eredményekkel. Úgy gondolom, hogy a közösség pártja és a magyar emberek pártja kell, hogy legyünk, az ő ügyeikkel kell foglalkoznunk. És, ha világos válaszokat kapnak a kérdéseikre, egyértelmű szakmai megoldásokkal, és még arculati elemekben is vonzó kínálatot tudunk nyújtani, akkor szerintem ez sikerülhet. 

Ezt a Szövetség az előző elnöksége, vagy elnökségei is mindig elmondták, mégsem sikerült nekik. 

De ez csak kommunikációs szinten volt jelen szerintem. Például a pártnak a megyékben, és gyakorlatilag ez bármelyik megyére érvényes, komoly szakmai eredményei vannak, és ez valahogy a párt kommunikációjában nem jött át. Vagy azért, mert valaki csak úgy, egyéni eredményként adta el a Facebookon, vagy azért, mert nem vették a fáradtságot, hogy ezt az egész párt eredményeként mutassák be. Tehát azért kell küzdeni, hogy egyrészt meglegyenek ezek az eredmények, másrészt pedig, hogy egyértelmű legyen az emberek előtt, hogy ez értük van, hogy ez a párt értük dolgozik. 

Ha ez még kiegészül azzal, hogy a felesleges torzsalkodások eltűnnek a mindennapokból, az is sokat tehet hozzá. Sosem lesz teljes egység, nyilván ezt nem hiszem én sem, de ha egy normális, rendezett, egymásért kiálló, bajtársias csapat képét mutatjuk, annak már lélektanilag is lehet olyan hatása, hogy jó, ezek megérdemlik a bizalmat. 

Lesz tanácsadója a pártnak Pellegrini mellett?

És megszűnnek ezek a „torzsalkodások”? Gyimesi György maradt ugyan a pártban, de nem vállalt funkciót. Az Összefogás két képviselőjét már említettük. Nem tart attól, hogy megint előjönnek a belső viták, amik kikerülnek a nyilvánosságra, és az látszik majd, hogy a párt nem tud egységesen működni? 

Világos helyzetet kell teremteni e tekintetben, és kell, hogy legyen egy kommunikációs fegyelem. Adott esetben ezt világosan le is lehet írni, hogy mi az, ami belefér, és mi az, ami már nem fér bele. De én úgy gondolom, hogy a szabályokon, meg mindenféle papíron túl a bizalmi légkör megteremtése a kulcsfeladat. Olyan kedvező miliőt kell létrehozni a pártban, hogy az emberek jókedvvel dolgozzanak. Hogyha ezt tapasztalják párton belül, akkor sokkal kevesebb kedve és affinitása lesz egy embernek kibeszélni a kánonból, még akkor is, hogyha adott esetben nem mindennel ért egyet. 

Úgy gondolom, hogy a bizalmi légkör az, ami borzasztóan hiányzott. Ebben a kérdésben szerintem az előző pártvezetés sajnos csődöt mondott. 

Nem azt mondom, hogy ez egyszerű volt, nem vettem részt korábban a vezetésben, de az biztos, hogy - okulva ebből - nekem elnökként az egyik legfontosabb feladatom a szakmai politizáláson meg a párt modernizálásán túl ennek a légkörnek a megteremtése. 

Két másik, korábbi erős ember is kimaradt a vezetésből, vagy háttérbe lépett: a volt pártelnök, Forró Krisztián, illetve Berényi József, aki már szinte évtizedek óta az első vonalban volt. Számít rájuk, vagy ők most már teljesen kivonulnak? Mi lesz velük? 

Mindenkire számítok. Berényi József Nagyszombat megye alelnöke, mint ilyen a legmagasabb közjogi tisztségben lévő politikusa a pártnak. Természetes, hogy számítok rá. Forró Krisztián pedig egyrészt megyei képviselő, másrészt meglátjuk, hogy Pellegrini tanácsadójaként folytatja-e. Ezt ugyan tőle kell megkérdezni, de ha adott esetben a Grassalkovich-palotába kerül, akkor az egy jó lehetőség. De a nagy múltú közszereplőket nézve Bárdos Gyula sincs az elnökségben. De ő kijelentette, hogy ő már nem vállal tisztséget, mint ahogy Berényi József is elmondta ezt, és Forró Krisztián is arról tájékoztatott, hogy nem kíván az elnökségben maradni. Nem tettünk senkit partvonalon kívül, se sz MKP-ból, se a Hídból, se az Összefogásból. Aki közülük nincs az elnökségben, az a saját döntése alapján maradt távol. 

Említette a kisebbségi tanácsadói posztot Pellegrini mellett, amit talán Forró Krisztián kaphat meg. Ez a pártnak ajánlott pozíció volt, tehát, hogy a párt nevezhet jelöltet erre, vagy pedig ezt konkrétan Forró Krisztiánnak ajánlotta fel a köztársasági elnök? 

Én nem voltam ott a tárgyaláson. De a volt elnökkel, az elődömmel nyilván ez ügyben le kell ülnöm, hogy ezt átvegyük. 

Tehát, hogy akkor nem tud arról, hogy a pártnak kellene esetleg erre a posztra jelölnie valakit? 

Nem tudom, nem voltam ott a tárgyaláson, és egyelőre nem tárgyaltam ez ügyben sem Peter Pellegrinivel, sem Forró Krisztiánnal.

A Szövetség elutasítja a konszolidációs csomagot

Megalakult az elnökség, megvolt az első elnökségi ülés is. Szakmai politizálást ígért, hogyan fog ez kinézni az elnökségen belül, milyenek lesznek az egyes pozíciók, az egyes feladatok? 

Az országos tanács elnökéről már beszéltünk, és van két alelnöke is a pártnak. Én őrájuk a párt szenátoraiként tekintek. Ők kontinuitást biztosítják egyrészről, másrészt szerintem azt a szakmai tekintélyt, amely azt sugallja, hogy igenis fontos egy komplex szakmai program. Ismerve a munkájukat és elért eredményeiket, a két, legjobb szakpolitikusunkról beszélhetünk, Őry Péterről és Csenger Tiborról. Két kulcsterületet fednek le: az önkormányzatiság Őry Péteré, beleértve a nyelvhasználati kérdéseket is. Csenger Tiboré a régiófejlesztés, amibe beletartoznak a gazdasági kérdések, például a közlekedésügy is. Van egy ex-környezetvédelmi miniszter is a párt elnökségében, Nagy József személyében. Vannak jogászok az elnökségben, beszélhetek itt akár Hájos Zoltánról, Dunaszerdahely polgármesteréről, akár a már említett Pandy Péterről. Ők emberjogi kérdésekben, vagy mondjuk az igazságügyi rendszert illető kérdésekben vannak otthon. Vannak külügyi és nemzetközi tapasztalattal rendelkező emberek, az EU intézményrendszerét például Pálinkás Évi ismeri, de van külön külügyi igazgatója is a pártnak, Klenovics Gábor, aki ugyan nem elnökségi tag, de 15 éves tapasztalata van Brüsszelben és Strasbourgban. Van szakértőnk a vállalkozói szférára Iván Tamás személyében, ő a gazdák problémáit is jól ismeri. Herbacskó polgármester asszony személyében egy kiváló szociális szakembere van a párt elnökségének. 

Viola Miklós a komáromi járás talán legnépszerűbb politikusa. Mint orvos tudja az orvosok, ápolók, nővérek, mentők érdekeit képviselni. Az oktatásügyben szoros együttműködést szeretnék a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével. Nem azt mondom, hogy ez eddig nem volt szoros, de mindig lehet szorosabb. Az oktatási reform kapcsán vannak megoldandó problémák és akut ügyek, ebben számítunk az SZMPSZ által jelölt vagy ajánlott szakemberekre. Az első elnökségi ülésen ezeket a területeket néztük át. 

Aktuális politikai témáról szó volt az elnökségen? A napokban fogadta el a parlament a konszolidációs csomagot, erről lesz véleménye a pártnak? 

A konszolidációs csomagot elutasítjuk, és levélben kérjük a köztársasági elnököt, hogy tartsa be a választási ígéretét, és vétózza meg a jogszabályt. Ez egy olyan téma, amit a párt felvállal.  

Mi az, amit leginkább kifogásolnak a csomagban? 

Például a tranzakciós adó bevezetését, ami inflációt okoz, mert ahány utalás történik, és annyiszor kell fizetni a kormánynak. 

Inflációt okoz az áfaemelés is. 

De a legveszélyesebbnek a tranzakciós adó bevezetését tartjuk, mert az mindenkit sújt. Az elfogadott tranzakciós adó a lakosság mellett az összes intézményünket sújtja, még azokat is, amelyek jótékonysági céllal működnek. A tranzakciós adó „láncolata” végeredményben több százalékkal növelheti az inflációt.

Tehát önök szerint a kormánynak inkább spórolnia kellene, nem pedig több pénzt beszednie az emberektől és a vállalkozásoktól? 

Így van.

„Inkább a kormánypártokkal akarunk együttműködni”

Térjünk vissza egy kicsit a kongresszusra, ott beszélt arról, hogy nem igazán látja azt, hogy szlovák politikai pártok közül melyikkel tudnának alapból együttműködni. 

Nem így mondtam, azt mondtam, hogy természetes szövetségest nem látok a szlovák pártok között. 

Igen, de, ha nincs ilyen szövetséges, akkor eléggé egyedül marad a párt. Hogyan próbál együttműködést kezdeni a Szövetség, ha nem konkrét pártokkal, ügyek mentén? 

76 képviselője nem lesz soha a magyar pártnak, úgyhogy az együttműködés az magától értetődő. Ahogy mondtam korábban is, ügyek mentén képzelem el. Például az említett témák, konkrét ügyek mentén. Amelyik szlovák párt adott esetben partner tud lenni, azzal együtt kell működni. Én úgy képzelem el a néppárti vagy gyűjtőpárti jelleget, hogy se nem kormánypárt, se nem ellenzéki párt lesz a Szövetség. Ha egy felkarolandó és képviselendő téma mellett az ellenzéki pártokkal tudunk együttműködni, akkor velük kell, ha a kormánypártokkal, akkor meg velük kell. Vagy adott esetben lehet olyan téma is, ahol mind a kettővel, lehet átfedés is. Én nem sematizálnék. Erről szól az önálló, ha úgy tetszik autonóm felvidéki politika.

Az utóbbi időben, a Fico-kormány megalakulása óta az látszott, hogy a Szövetség inkább a kormánypártokhoz húz. Horony Ákos kormánybiztos lett, az elnökválasztáson Peter Pellegrinit támogatta a párt, a speciális ügyészség megszüntetését sem ítéltétek el határozottan. Nyáron, a kulturális miniszter lépései kapcsán sem szólalt meg a párt. Ebből az derül ki, hogy inkább a kormánypártokhoz húzott eddig a Szövetség. Ez ezután is így marad? 

Most megismételhetném az előző válaszomat. Ha ez alapján úgy tűnt, hogy inkább a kormánypártokhoz húz, abban sincs semmi meglepő, mert ott lehet eredményeket elérni. Vannak témák, amikben együtt lehet működni a kormánypártokkal, és azért ez több eredménnyel kecsegtet, mint az ellenzéki pártokkal való együttműködés. Ez így természetes a politológia törvényszerűségei szerint, de nem lehet kizárólagos. Elég az RMDSZ példáját megnézni: úgy tudnak harminc éve gyakorlatilag szinte minden kormányban jelen lenni, hogy függetlenül az adott kormány ideológiai színezetétől a magyar érdekeket, a fontos magyar ügyeket be tudják vinni, még ha nem is teljes egészében, mert ahhoz sajnos nincs meg az ereje az ottani közösségnek. Tehát, ha ezt a logikát nézzük, akkor szerintem nincs mit meglepődni azon, hogy mondjuk adott esetben úgy tűnhet, hogy inkább a kormánypártokkal akarunk együttműködni. 

És ennek érdekében zárójelbe lehet tenni olyan ügyeket, mint például a speciális ügyészség megszüntetése, vagy akár az RTVS átalakítása, vagy éppen az, ami most történik a kulturális szférában? 

Nyilván lehet ezeket is kommentálni, de az első ülésen az volt az elnökség krédója, ezzel valamennyire alátámasztva az én kampányomat is, hogy „Felvidék first!”. Nem azt mondom, hogy a többiben alibistának kell lenni, és nem kell véleményt mondani, de azért a párt hangsúlyosan azokkal a kérdésekkel foglalkozzon, amelyek ténylegesen a magyar emberek életét tehetik jobbá, és nem feltétlenül az ideológiai kérdésekkel. Abban sem kell titkolni a véleményünket, de nem ezen lesz a fókusz.

A kapcsolatépítés a szlovák pártokkal hogyan fog elindulni? 

Horony Ákossal, a kisebbségi ügyekért felelős kormánybiztossal a jövő hét folyamán szeretnék egyeztetni. Szeretném látni azt, hogy a kisebbségvédelmi ügyek, például a nemzetiségek jogállásról szóló törvény, a kialakítandó kormánytanács, tehát a nemzetiségi tanács létrehozatala hogyan áll. Én azt szeretném, hogy mivel ennek a kormánytanácsnak az elnöke maga a miniszterelnök lesz, nézzük meg, hogy ezen ügyek mentén kivel lehet tárgyalni. Ez lenne az első lépés: a kisebbségvédelmi ügyekben kik azok a szlovák pártok és szakpolitikusok, akikkel szót lehet érteni. Szerintem ebből majd következik a többi lépés. Illetve feltételezem, hogy majd engem is keresni fognak. Például Nyitra megye elnöke már jelezte is, hogy szeretne találkozni az új pártelnökkel. 

Ez azt mutatja, hogy inkább a smeres, kormánypárti politikusokkal alakul a párt kapcsolata. 

Nincs sorrend, hogy vele kezdem, vele folytatom, de én a kisebbségvédelemmel kezdeném, már csak amiatt is, mert Horony Ákos a kisebbségi kormánybiztosunk. Itt kell kezdeni.

A Fidesz a partner, de – egyelőre – maradnak a Néppártban

Kicsit továbblépve a nemzetközi térre, kilépteti a pártot az Európai Néppártból, vagy maradnak az EPP tagja? 

Egyelőre a megválasztásomhoz a FUEN elnöke, Vincze Lóránt gratulált, aki a Néppárt európai parlamenti képviselője is, RMDSZ színekben. Ne szaladjunk nagyon előre, lesz majd egy látogatásom Erdélyben is, mert ott újabb választási megmérettetés lesz, és ez jó apropó arra, hogy találkozzunk. Még mielőtt bármilyen elhamarkodott döntést hoznánk, én azért a terület érintettjeivel és az ott lévő partnerekkel mindenképp egyeztetni szeretnék. 

Magyarországona párt legfontosabb partnere továbbra is a Fidesz marad?

A mindenkori magyar kormány fontos partnere a mindenkori nemzetiségi pártnak, tehát szerintem ez az alapfelállás. A Fidesz és a KDNP a kormánypártok, amelyek ráadásul az elmúlt 14 évben, tehát amióta kormányon vannak, bizonyították azt, hogy a nemzetegyesítés, a határon túli magyarság képviselete fontos számukra, és a szerves részét képezi a politikájuknak. Ezért számomra a kiemelt partnerek a kormányzat ezen a területen mozgó és képviselő politikusai. A nemzetpolitikáért felelős államtitkárral, Potápi Árpád Jánossal már találkoztam is a napokban. És már a MÁÉRT-re is érkezett meghívás novemberben. 

A Facebook-bejegyzései alapján a Fidesznél leginkább a Kövér László házelnök lehet a közvetlen kapcsolat. Elég gyakran találkoznak. 

A házelnök úr 2013 óta a fővédnöke a Martosi Szabadegyetemnek. Az ő erkölcsi tartását és sokéves politikai tapasztalatait rendkívül nagyra tartom. A mostani tisztségem egy lehetőség arra, hogy új minőségben is folytatódjon az együttműködés. De ahogy említettem, mivel nem ő képviseli elsődlegesen ezt a területet, amit nemzetpolitikának hívunk, a munkakapcsolat mégiscsak a terület képviselőivel lesz szorosabb. Legyen az a Nemzeti Összefogás Bizottságának az elnöke, legyen az a nemzetpolitikai államtitkár vagy maga a miniszterelnök-helyettes. De persze, ha vannak bizonyos kapcsolataim, legyen az kifejezetten személyes, mert vannak baráti kapcsolatok is, azokat miért hanyagolnám? Ez ostobaság lenne. Ha ebből valami jó születhet a felvidéki magyarság számára, akkor ezt a kapcsolati tőkét nem, hogy szégyellenem vagy titkolnom kell, hanem pont, hogy be kell vetnem a közösség érdekében. 

Attól nem tart, hogy Kövér László az egyik legkonzervatívabb politikusa a Fidesznek, sokan már szélsőségesnek tartják, és ez rányomhatja a bélyegét a Szövetségre is? 

De mi szélsőségeset mondott? 

Elég sok kijelentését idézhetném. 

Nem tartok tőle, hogy ez rányomná a bélyegét a Szövetségre.

A magyarországi támogatásokat felülvizsgálná, de nem a transzparencia hiányzik

A programjában volt egy érdekes rész, ami egyrészt a magyarországi támogatásoknak a transzparensebb elosztását szorgalmazza, és szó volt benne valamilyen közteherviselési rendszer felépítéséről is. Ez alatt mit kell érteni? 

Nem transzparensebb szemléletről beszéltem. Én arról beszéltem, hogy a meritokrácia, a teljesítmény alapú működés jobban visszatükröződhetne a támogatáspolitikában. Magyarán azokat, akik adott esetben kisebb támogatásból több eredményt el tudtak érni, szerintem honorálni kéne, akik pedig nagyobb támogatásból kisebb eredményt értek el, azoknál el kell gondolkodni, hogy hogyan működjön jobban. De én erre csak ötleteket adhatok, javaslatokat fogalmazhatok meg. A döntés nem az én kezemben van, és nem is venném a bátorságot, hogy erről bárkit is kioktassak.

Ami a kvázi közteherviselést illeti, azt pedig át kell gondolni, mert nyilván ennek van jogi és költségvetési aspektusai is. Én keresem azokat a lehetőségeket, amikor jó példával tudunk elöl járni. Adott esetben a támogatáspolitika kiemelt szereplői és kedvezményezettjei jó példával járhatnának elöl mondjuk abban, hogy közösségi alapítványt hoznak létre magyar ügyek segítésére, ahol akut módon oldandó valami. Például vis major helyzet van, amit előre nem lehetett látni, iskolát kell megmenteni, természeti katasztrófa történt stb., akkor ne kelljen egy újabb pályázatot megírni valahová, hanem legyen egy olyan alapítványunk, ami kifejezetten ezt a célt szolgálja, és aminek a létrehozásában úgymond a sajátjából mindenki hozzájárul. 

Támogatott szervezetekre gondol, ők „dobnák össze” a pénzt, vagy esetleg gazdasági szervezetekre? 

Azt gondolom, hogy a támogatott szervezetek ebben jó példával járhatnak elől, ezzel inspirálhatnának másokat is, hogy ehhez hozzájáruljanak, akár a gazdasági élet szereplői, akár magánszemélyek. 

De, hogyha egy szervezet valamire céltámogatást, projekttámogatást kap, valószínűleg abból nem költhetnek arra, hogy más szervezetet támogassanak. 

Nyilván, hogyha egy konkrét programra kapták, az a legtöbb esetben nem is elég. Ezért mondom, hogy ez inkább egy gondolatkísérlet, inkább egy elvnek a megfogalmazása. A harmadik, amit még ezen a téren mondtam, az a személyes jó példa, hogy ne legyen egyszerre valaki támogatott és politikus. 

Két „lap” is támogatta az elnökválasztás során

Ez az összeférhetetlenség, amit most említett, önre is érvényes, ön is több civil szervezetnek a vezetője. Ez hogyan áll most? 

Az utódlási ügyeket az év végéig rendezni szeretném. Nyilván ez nem úgy működik, hogy egy hét alatt össze lehet hívni mindenhol a közgyűlést vagy a kongresszust, de a következő hetekben, hónapokban, tehát az év végéig minden szervezetben, amit eddig vezettem, át akarom adni a stafétát. És nemcsak etikai okokból. A pártelnökségre egy egész ember is kevés, emellett más feladatot nem nagyon lehet ellátni. A legelső „utódlási kérdés” megoldása már meg is történt. A Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola munkáját Jancsó Sándor koordinálja a továbbiakban, és ez meg fog történni a többi szervezetnél is. A Szövetség a Közös Célokért Közgyűlése november 20-a környékén lesz, annak a vezetéséről ott mondok le. Az Esterházy Akadémián is megtörténik karácsonyig a vezetőváltás. A Via Nován belül a stafétabot átadását pedig összekapcsolnám a párt ifjúságpolitikájának a megszervezésével. Van itt több mozgalom, több polgári társulás, amelyeknek a munkáját össze kellene hangolni. Ennek a felelőse adott esetben tanácskozási joggal részt vehet majd a párt elnökségi ülésein is. 

A Martosi Rendezvényliget szervezeti hátterét, a Marthos Polgári Társulás biztosítja, ennek még ön az elnöke. Erről a posztról mondott le? 

Igen, és kineveztem az utódot, Jancsó Sándor fogja átvenni ezt a feladatot. 

Jancsó Sándor egyben az ön üzleti partnere is. 

Munkatárs, nem üzletfél. 

De a Martevent Kft-ben mindketten ügyvivők. 

Martevent kft. a Rendezvényliget for-profit tevékenységéért felel. A Marthos PT civil szervezet, de mivel itt azért van mondjuk szálláshely működtetése, van büfé, tehát van egy szűk, de létező eleme, ami for-profit tevékenység, és erre hoztuk létre a Martevent Kft-t. Az együttműködés a két szervezet között megvolt, hiszen a Martevent Kft. egyik tulajdonosa a Marthos PT. Ez utóbbit fogja Jancsó Sándor vezetni, aki a kezdetek óta, 2017-től az Esterházy Akadémia titkára volt. Amikor a rendezvényliget felépült a Covid környékén, akkor más vette át a titkári teendőket az Esterházy Akadémián, és tulajdonképpen Jancsó Sándor felelt az egész működésért. Ezért mondom, hogy a legtapasztaltabb és a legalkalmasabb ember veszi át ezt a munkát. 

A civil szervezetek vezetése sajtótámogatást is biztosított az ön számára, ami látszott az elnöki kampányában is. Az SzKC adja ki a Felvidék.ma-t, és a Piros7-es is az ön üzeneteit továbbította, mindkettő túlnyomórészt az ön programját népszerűsítette. Elfogadhatónak tartja ezt a választás tisztasága szempontjából? 

Ha ők szimpatizálnak az ötleteimmel, a terveimmel, annak én csak örülhetek és büszke lehetek rá. 

De hát önnek közvetlen befolyása volt a Felvidék.ma-ra, ön volt a SzKC vezetője, amely a lap kiadója. 

Nem tudom, hogy a Felvidék.ma támogatott-e vagy sem. Hogyha lehozta a beszédeim, az ötleteim, az azért van, mert valószínűleg azonosultak vele. És ez szerintem, legalábbis bízom benne, egy elvi és gondolati síkú követés és azonosulás. Tehát az, hogy ezek a portálok adott esetben nagyobb szimpátiával álltak mellém, az szerintem ennek köszönhető és nem másnak. Plusz nekem már a jelöltségem bejelentésekor is volt értelmezhető és konkrét programom. Nem azt mondom, hogy a többi jelöltnek nem volt, de ez meglehetősen későn alakult ki. Sőt, a versenybe is jóval később szálltak be.  

Sokan a már említett Piros7-es mögött is Önt látják, a portál kiadójának székhelye a Martosi Rendezvényligetével egyezik. Vállalja ezt a kiadványt is? 

Nem, ezt így nem lehet mondani. Annyiban talán igen, hogy mivel azok a fiatalok, akik adott esetben létre akarnak hozni valamit, meg akarnak alakítani egy civil szervezetet, egy intézményt, vagy valahol pályára akarnak állni, legyen az sajtó, rendezvényszervezés vagy más, és mondjuk az Esterházy Akadémián tanultak, azoknak én intézményvezetői szerepemből kifolyólag is igyekeztem segíteni. Számos példát mondhatnék, például az érsekújvári KLIK-nek, a Kassák Lajos Ifjúsági Klubnak az újjáélesztése, amit egy esterházys fiatal hozott létre, de mondhatnék még sok más szervezetet, ahol esterházys fiatal működik, vagy kezdeményezést, amit esterházys fiatal indított el. A Piros7-esben is néhányan az Esterházy Akadémia volt növendékei közül valók. Tehát, a politikai karikatúra műfajának kialakításában, abban - kár titkolnom -, segédkeztem. De a megvalósításában és működtetésében már nem veszek részt. 

Tagja volt a Magyar Szövetségnek amikor elnökké választoták?

Végül még egy téma: az is újdonság a Szövetség életében, hogy az elnöke nem Szlovákiában él, hanem Magyarországon. 

Lévai lakos vagyok, de életvitelszerűen Komáromban tartózkodom. 

A magyarországi Komáromban lakik, a lévai lakcímet néhány héttel ezelőtt jegyeztette be. 

Igen, szeptember elején. Azelőtt Magyarországon volt. 

Nem gond, hogy mondjuk nincs vagy nem volt a napi kapcsolatban az itteni reáliákkal? 

Hogyne lettem volna kapcsolatban. Elég, ha csak azt az öt szervezetet vesszük, amelyet az imént taglaltunk. Némelyiket évekig vagy több mint egy évtizedig vezettem, emellett volt rengeteg kezdeményezés, intézményalapítás, amiben részt vettem, vagy annak a cégnek a vezetése, amiről már beszéltünk. A feleségem is Komáromban dolgozik fogorvosi asszisztensként, a kislányom pedig elsős a Marianumban. 

Szlovákiai lakcíme azonban csak most lett újra. Vannak a pártban olyanok is, akik szerint azt is meg lehet kérdőjelezni, hogy a Szövetség tagja volt-e, amikor megválasztották. 

Erről hadd nyilatkozzon helyettem a párt felügyelőbizottsága, meg a párt előző vezetősége. Nem én mondom magamról, hogy jogilag minden kóser, ezt ők már kimondták helyettem. Nyilván, ha nem indulhattam volna, akkor én ezt tudomásul veszem. A pártba, az MKP-ba még 2006-ban, alig 18 évesen léptem be. Azóta én soha nem léptem ki.

Ez biztosan így van, csak megszűnt az állampolgársága és ezzel elveszett az állandó lakhelye is, és a párttagság feltétele a Szövetségben az állandó szlovákiai lakhely. 

Ha a párt tagnyilvántartásából nem húztak ki, és a párt összes szerve ezt rendben találta, akkor én ezt nem akarom és nem is tudom fölülbírálni.

Megvan még a magyarországi lakcíme is? Nem üti egymást a kettő, lehet itt is, ott is? 

Van magyarországi tartózkodásom, de én most már szlovákiai lakos vagyok. 

Azt mondta, hogy kérvényezni fogja a szlovák állampolgárság visszavételét is, mert enélkül a parlamenti választáson nem tudna indulni. Erre mikor kerül sor, és mennyire biztos, hogy visszakapja? 

Ha a jogi részét nézzük, akkor 100 százalékosan vissza kellene kapnom.

A belügyminisztériumnak van mérlegelési lehetősége, a törvény nem azt mondja ki, hogy aki teljesíti a feltételeket az automatikusan visszakapja. 

Valóban, van mérlegelési lehetősége a minisztériumnak. De a jogi feltételeknek megfelelek. A mérlegelési lehetőségbe nagyon sok minden belefér, az már nem rajtam múlik. De azért az nem mutatna túl kedves képet a szlovák demokráciáról, ha mondjuk egy nemzetiségi párt elnökének a vállalt szándékát, hogy újra szlovák állampolgár legyen, nem teszik lehetővé. Főleg azután, hogy alkotmányellenesen fosztották meg korábban a szlovák állampolgárságtól. Mert én azt tartom, hogy ez alkotmányellenes döntés volt, és ebben az ügyben Alkotmánybíróság sem tudott érdemi döntést hozni. Ez már önmagában mutatja, hogy azért ott legalább véleményes volt a legkomolyabb szaktekintélyek részéről is a történet. Igazából nem én vizsgázok ebben a kérdésben, hanem a szlovákiai politikai kultúra. 

Én a magam részéről ezt a lépést, - mivel ez a közösségi elvárás a megválasztásom után - kötelességemnek érzem meglépni. Az, hogy legbelül mit érzek, az megint más kérdés, de mivel az elnökséget szolgálatként fogom föl, így közösségileg ez a helyes.

Még ebben az évben kérvényezi ezt? 

Természetesen, amint lehet.