A Szövetségnél maradt a Fekete Péter

A lépés nem érhette teljesen váratlanul a nyilvánosságot. Fél éve semmi értelme nem volt az együttműködésnek, de az, hogy Gyimesi nem magától távozott, még visszaüthet a magyar formációra. A Szövetség a zártságának (vagy némi rosszindulattal a belterjességének) köszönhetően sokáig mentes volt a politikai kalandoroktól, ez a kegyelmi állapot Gyimesi feltűnésével és a pártba való beintegrálásával változott meg 2023 elején. A politikus beléptetésével nem az volt a probléma, hogy a Híd-frakció politikailag rövidlátónak bizonyuló vezetői távoztak miatta, hanem hogy az akkori elnökség nem végezte el a házi feladatát és nem is gondolta át, hogy hosszú távon mégis mihez tud és akar kezdeni Gyimesivel. Az MKP-frakció a legjobb esetben is arra számított, hogy a parlamenti képviselő a pártszervezet helyett elvégzi a 2023-as kampányhoz kötődő munka egy részét, aztán csendben marad és alkalmazkodik az erőviszonyokhoz.

Messze nem ez történt, Gyimesinek viszont már ekkor is volt egy terve – amit most többen is teljesen félreértelmezve a történteket „ügynöki tevékenységként” látnak. A politikus biztos volt abban, hogy a magyar etnikai párt egy halódó projekt, viszont a csalódott választók egy részét be tudja csatornázni és személyes népszerűségre válthatja át a beugrást. Ez az elképzelés 2024 őszén léket kapott Gubík László megválasztásával, mert Gyimesi egy halódó közeg helyett váratlanul az akkor még hangsúlyosan nemzetinek tűnő újrakezdés közepén találta magát. Így nem maradt más hátra, mint a párhuzamos politizálás a Magyar Szövetségen belül, „egyszerű párttagként”, a lehető legtöbb témában aláaknázva az elnökség munkáját.

A képviselő ezen a ponton már nem akart semmit a párttól és a pártvezetés sem szeretett volna semmit tőle.

A szerencsétlen helyzetre mindössze két megoldás kínálkozott: Gyimesi önkéntes kilépése vagy a kizárása. A helyezkedés pedig hasonlított arra, ahogy a Fekete Pétert játszszák – minél rosszabbul taktikázik valaki, annál valószínűbb, hogy a kezében marad egy rossz kártya, azaz nem tudja hitelesen kimagyarázni a szakítást.

Miközben egyre durvább megjegyzések hangoztak el egymás címére Gyimesi és a pártvezetés részéről, mind a két oldal reménykedett benne, hogy a másik teszi meg azt a szívességet, amitől erkölcsi győztesként tűnnek fel a tanácstalan választók előtt. Amennyiben ugyanis a politikus idejekorán saját magától lép ki (például mert belekezd egy pártalapítási projektbe Tomáš Tarabával), akkor a Szövetség könnyű szívvel kommunikálhatta volna a választói felé, hogy mindent megtettek, de mégis Gyimesi bontotta meg az etnikai egységet. Ez a lépés azonban elmaradt, nem utolsósorban azért, mert a kormánykoalíció konfliktusai miatt maga Taraba is kivár és próbál a lehető legjobban helyezkedni. Ehelyett a Magyar Szövetségnél szakadt el a cérna, ez pedig Gyimesinek szolgáltat erkölcsi muníciót – a volt képviselő állíthatja, hogy ő szeretett volna maradni, mégis eltávolították, tehát jogosan önállósodott.

Azt, hogy a képviselő távozásának a gyakorlatban milyen súlya lesz, igazából egy választás mutathatja meg. Egy dolog szimpatizálni Gyimesi célkitűzéseivel és egy teljesen más lépés behúzni a képviselőre a karikát egy olyan listán, ahol borítékolhatóan durva nacionalisták is szerepelnek majd, legyen szó bármelyik pártról.