Pellegrini beolvasott a kormánynak, már közvetlenül Ficót is bírálja

Pellegrinit egy éve választották elnöknek, a Hlas volt elnökével és az egykori miniszterelnökkel kapcsolatban előzetesen több félelem is megfogalmazódott – például az, hogy Robert Fico meghosszabbított kezeként fog ténykedni. Ez a feltételezés nem bizonyult teljesen igaznak. Egy év elteltével el lehet mondani, hogy az államfő nem csak a szokásosnál aktívabb a politikai életben, de olyan lépések kapcsán is kritizálhatja a koalíciót, ami később is fájhat a kormánypártoknak.

Felgyülemlő sérelmek

Pellegrini decemberben egy évértékelő beszéddel szeretett volna fellépni a parlamentben, de a terv végül nem valósult meg. Többek között azért, mert egészen márciusig tartott a koalíció helyreállítása és az eredeti 79 mandátumos többség visszaszerzése különféle technikai manőverek útján.

Robert Fico kormányfő a stabil parlament érdekében több olyan döntést is hozott, ami kockázatokkal jár. Az SNS és a Hlas egy-egy minisztériumának elvétele, Rudolf Huliak és Samuel Migaľ beemelése a kormányba több problémát okozhat, mint amennyit megold. Migaľ régiófejlesztési miniszterré való kinevezése különösen érzékenyen érintette Pellegrinit, hiszen az államfő januárban a Hlas tiszteletbeli elnökeként kiemelt szerepet játszott a politikus pártból való kizárásában, szokatlanul kemény hangú beszédben követelte az eltávolítását. 

Az államfő és Migaľ konfliktusa személyes: az engedetlenkedő képviselő először ugyanis Pellegrini örökségével takarózva bírálta a pártját, ezzel pedig érezhető presztízsveszteséget okozott a Hlasnak.

Pellegrini nem is örült annak, milyen módon stabilizálták a kormányt: Migaľ beiktatásán szokatlanul éles szavakkal bírálta az új minisztert és külön kiemelte, hogy a politikus nem a választók akaratából került a pozíciójába.

Az államfő a személyes vonzatú problémák mellett más fejlemények miatt is aggódhat. Volt pártja, a Hlas egyre gyengébben szerepel a közvélemény-kutatásokban és keresi az identitását, az ország pedig egy éve permanens válságban van. A kormánykoalíció népszerűsége csökken a gazdasági intézkedések, például a tranzakciós adó miatt, a politikai közbeszéd szintje pedig eldurvult, egyre nagyobb teret kaptak az összeesküvés-elméletek.

Kemény kritika

Pellegrini a hétvégén a közmédia rádiójának adott egy hosszú interjút, melyben kitér a kormánykoalíció alapvető problémáira. Az elnök nem fogta magát vissza, több visszás intézkedést is kifogásolt, miközben hangsúlyozta, hogy a kormány az ország irányítása helyett leginkább csak saját magával veszekedett. A kijelentés azért is fájdalmas lehet a koalíciónak, mert Robert Fico többek között pont a stabilitás és a belpolitikai nyugalom ígéretével került hatalomra. Az elégedetlen államfő többek között szóvá tette, hogy a törvényalkotási folyamat kaotikus, az emberek gondjai helyett szinte véletlenszerű módon fogadnak el fontos törvényeket. 

Pellegrini kijelentette, hogy Robert Fico kormányfő saját maga is hozzájárult a koalíciós válság súlyosbodásához, miután bátorította az üres házelnöki posztra vágyó Andrej Dankót (SNS) – egyben kijelentette, bármennyire is nem lenne előnyös, nem zárható ki az előrehozott választás sem. 

Az államfő különösen súlyosan bírálta a Covid-amnesztiákról szóló törvényt, melynek értelmében az állam kárpótolná többek között a járvány idején megbüntetett állampolgárokat. Pellegrini szerint ez az intézkedés különösen visszatetsző akkor, amikor a száj- és körömfájás terjedése ellen is korlátozásokkal kell fellépni, egyben a koronavírus-járvány áldozatai felé is tiszteletlen megnyilvánulás. 

A politikus bírálta a tranzakciós adót, ami véleménye szerint átláthatatlan és azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében életjáradékot kapna Maroš Žilinka főügyész – ezt a mostani formájában nem is lenne hajlandó aláírni.

Néhány esetben Pellegrini kritikája mérsékeltebbnek bizonyult: az államfő megvédte a civil törvényjavaslatot és egyértelműen elutasította, hogy az orosz mintára születne, a szlovák külpolitikával pedig kizárólag az a problémája, hogy Fico a keleti kapcsolatok erősítése mellett elhanyagolja a nyugatot.

Említésre méltó, hogy Pellegrini a hétvége után sem állt le: az államfő hétfőn egy konferencián egyenesen már a logikátlannak minősített tranzakciós adó megszüntetését követelte, egyben szorgalmazta az orosz katonai invázió elleni összehangolt fellépést az EÚ és a NATO intézményeivel összehangolva.

Kellemetlen tényező

Amennyiben Pellegrini elutasítja valamelyik elfogadott törvényjavaslat aláírását, még nem nehezíti meg jelentősen a kormány dolgát – elég az abszolút többség, tehát legalább 76 képviselő az elnöki vétó megtörésére. Az államfő hevesebb megnyilvánulásainak azonban más következménye is lehet: tovább éleződhet a konfliktus a koalíción belül, illetve Robert Fico miniszterelnököt is érzékenyen érintheti a kritika. Fico – félig-meddig kényszerből – Dankóval ellentétben érdemben is támogatta Pellegrini elnökválasztási kampányát, tavaly tavasszal őszinte örömmel tudatosította, hogy kormánypárti politikus került az államfői székbe. 

Pellegrini ténykedése azonban ebben a pillanatban már akadály is lehet, különösen azért, mert a politikus a hosszú mandátuma tudatában a saját (és akár a Hlas) politikai jövőjét építve megfogalmazhat kritikusabb megjegyzéseket a kormány címére.

Az államfő a korábbi kritikus megnyilvánulásaiban igyekezett kerülni Fico közvetlen bírálatát. Újabban azonban ez változik: a Covid-amnesztia személyesen a Peter Kotlár járványügyi biztost is nyilvánosan megvédő miniszterelnök kedvelt témája, a tranzakciós adó pedig a költségvetés alapköve. Amennyiben Pellegrini és Fico viszonya elmérgesedik, az az egész koalíció stabilitására visszacsaphat.