Nem szabad gondolkodni?

Nálam a gondolkodás megrögzött rossz szokás (Márai-szindróma). Mivel jelenleg az adózás az aktuális téma, ezen gondolkodom. Köszönetemet fejezem ki az Új Szó szerkesztőségének, hogy a lap részletes felvilágosítással szolgál az adóbevallásról. Sőt a múlt hónapban kétféle adóbevallási ívet is mellékelt. Eltűnődtem azonban, hogy kik veszik hasznát az űrlapoknak. Hányan olvassák az Új Szót? Hányan vannak munka nélkül? Ez utóbbiaknak például nincs pénzük újságra, viszont adóív sem kell nekik. A sors fintora, hogy aznap este – mea culpa – a Magyar Televízió egyes csatornáját néztem. Megtudtam, hogy Szlovákiában ötmillió lakosra 150 adóhivatal jut (meg tucatnyi államfőjelölt – tettem hozzá magamban.) Régi dolog, hogy nálunk az adminisztrációs apparátus túltelített. Az adóhivataloknál ez indokolt. Ott dolgoznak a nagy cápavadászok, akiknek rendszerint kiszakad a hálójuk a hatalmas zsákmánytól. Sebaj, sok kis hal evickél a vízben. A sok kis adózó gondban van, ha elérkezik az adófizetés. A szabályok a meteorológiai frontváltozáshoz hasonlók. Jaj, nehogy rosszul töltsük ki az adóbevallási ívet! A jámbor átlagember azt látná helyénvalónak, ha az adóhivatalok dolgozói volnának segítségére az adózóknak. Állítólag ez nincs megengedve, elkerülendő a korrupció. Fényes elme volt, aki kiagyalta a 19 százalékos egységes áfát. A telefonszámlát nézegetve kiderül, hogy a 23 százalékról 19-re leszállított adó sem csökkenti az összeget. Viszont a vízdíj esetében – 14-ről 19 százalékra emelték az adót – komoly érvágást jelentett ez nekünk. Kérem, a víz létfontosságú elem. A „speciális humanizmus” itt nyilvánul meg. Ragyogó társadalmunkban a népnyúzás már hobbivá fajult. Nem folytatom, még megsértődik az „irányító réteg”. Gondolkodó birkákra nincs szükségük.

Győri Sarolta Szepsi