Nem mese

Ján Mikolaj oktatásügyi miniszter aggódik a magyar tan?nyelvű iskolák diákjainak ismeretei miatt. Meggyőződése, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a szlovák történelem oktatásának. Dícséretes, hogy az oktatási miniszter figyelemmel kíséri a magyar diákok tudásszintjét. Egy dolog azonban elkerülte a miniszter úr figyelmét: a történelmet tanítók felkészültsége, képesítése. A történelemtanárok jelentős része nem történelem szakos, esetenként még pedagógiai végzettsége sincs. Ennek a furcsa helyzetnek feltehetőleg az a magyarázata, hogy egy iskola órarendjének az összeállítása bonyolult feladat, olyan, mint egy kirakós játék: a kötelező tanórákat le kell tanítani a meglevő tanerővel. Mivel az osztályok száma évente változik és a tanári karban is nagy a fluktuáció, megesik, hogy egy-egy tantárgyat nem szakos pedagógus, illetve képesítés nélküli tanerő oktat. A legtöbb esetben, ha egy tanárnak kevés az óraszáma, a történelmet kapja, mivel az csak „mese”.

A természettudományi tantárgyak úgymond komolyabb tudást igényelnek. Például a fizika szakosnak bátran adnak történelemórát, de ez fordítva nem mű?ködik. Az iskolaigazgatók gyakran mint egy Joly Jokerre tekintenek a történelem tantárgyra. A szülők általában nem is sejtik, milyen felkészültségű oktató tanítja gyermeküket. Hasonló a helyzet az idegen nyelvi órákkal, esetleg a számítástechnikával, azzal a különbséggel, hogy ha a tanerőnek nincs is képesítése, a szaktudásának meg kell lennie.

Horbulák Zsolt