Néhány okos ember

Huszonhárom ismert szlovákiai személyiség írta alá azt a nyilatkozatot, melyben felszólítják a pártpolitikusokat, vessenek véget a státustörvény kiváltotta acsarkodásnak. Néhányan már tegnap elkeseredetten zsidózni kezdtek, holott inkább őszinte kalapemelés járna Kusýnak, Mesežnikovnak, Traubnernak, Sternnek, Szomolányinak és a többieknek. Ők huszonhárman azok, akik önös politikai érdekek nélkül, józanul, széles látókörről tanúbizonyságot téve és főleg értelmesen közelítik meg a kérdést. Gyanítom, nem mindannyian elkötelezett támogatói a magyar kedvezménytörvénynek, ezt nem is állítják magukról. Ők huszonhárman ahhoz a kisebbséghez tartoznak, amelyik nem mond véleményt a jogszabályról; ezek a politológusok, professzorok és színészek mindössze azokat teszik helyre, akik minden kínálkozó alkalmat megragadnak, hogy még egyet rúgjanak az MKP-be, levegőt fújjanak a parázsló nemzeti őrtüzek alá, szorítsanak a magyar nemzetet összekötő, határon átnyúló köldökzsinóron, nekifeszüljenek a két ország kapcsolatát tartó pillérek alá bevágott szuverenitásásónak. Észrevették, és aggodalommal – ám nem tétlenül – szemlélik a visszarendeződés fenyegető szellemét, amely fölött önző módon napirendre tértek a pártpreferenciák növekedését hajszoló politikusok. Huszonhárom ember, aki nem tudja elviselni a magyarelleneshangulat-keltést, az idegengyűlölet aggasztó térnyerését, az ország politikai kulturálatlanságának tükröt tartó, szégyenteljes parlamenti köpködést, a modern polgári társadalom ellen foggal-körömmel küzdő, magukat valódi nemzetinek, avagy kereszténydemokratáknak mondó, nem karrier-, hanem karrierista politikusokat. Attól függetlenül, pusztába kiáltották-e szavaikat, a huszonhármak nyilatkozatukkal tisztességes, elvi magatartást tanúsítottak. Ezért aztán én is egyre inkább kezdem érteni, miért használják oly ritkán az értelmiségi jelzőt a parlamenti képviselőkkel, az MKP „partnereivel”, az országot a választásokig félrevezetgető kvázidemokrata kormánytagokkal és politikusokkal kapcsolatban.