Munkaadó mint orvos?

Újabb javaslat került a minap a kormány szociális reformcsomagjába. A táppénzfolyósítás rendszerének javítását vette ezúttal célba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a munkáltatók – saját érdekükben – jobban figyeljenek a beteget jelentőkre, magyarán: ellenőrizzék, valóban betegek-e, vagy netán táppénzcsalók. Amennyiben a kormányjavaslatot eredeti formájában hagyja jóvá a parlament, a többet keresők betegségük idején többet kaphatnak, mint eddig, a kiskeresetűek pedig még kevesebbet.

A táppénzfizetési rendszer módosításának azzal a részével egyet lehet érteni, hogy aki többet keres, az betegsége idején többet kapjon. Legalább nem kényszerül rá, hogy jövedelme szinten tartása érdekében inkább évi rendes szabadságából áldozzon fel néhány hetet gyógyulására, minthogy éljen a táppénzfolyósítás törvény adta lehetőségével. Elméletben a kormánynak az a törekvése sem kifogásolható különösebben, hogy könnyíteni akar a vállalatok, cégek járulékterhein. A törvénytervezet szerint a jelenlegi 3,4 százalékról 1,4 százalékra csökkenne a cégek táppénzátutalási kötelezettsége, viszont a betegség első tíz napjában maga a munkáltató fizetne táppénzt egyenesen az alkalmazottnak. A több száz, esetleg több ezer munkavállalót foglalkoztató cégek esetében ezek nem kis tételek, különösen influenzajárvány vagy más epidémia idején nem, de a kisebb cégek is megérzik, ha ezen a jogcímen jelentősen megnőnek kiadásaik. Ha belegondolunk, hogy az ilyen pénzeknek ezernyi, hatékonyabban felhasználható helye lenne, csak helyeselhetjük a vállalkozói járulékterhek csökkentésének javaslatát, amely a táppénzbefizetési járulékon kívül a munkanélküliségi járulék csökkentésével is számol.

A javaslat tartalmazza továbbá, hogy a táppénz első tíz napjának költségeit a munkáltató, ne pedig a biztosító térítse; a tervezet kidolgozói szerint a betegbiztosítási járulékterhek csökkentése kompenzálja majd a vállalatok ilyen kiadásait, a kevesebb alkalmazottat foglalkoztatók pedig valamely kereskedelmi biztosítónál köthetnek majd biztosítást, például influenzajárvány esetére. Kérdés, persze, mekkora lesz ez a biztosítási díj...

A legérzékenyebb probléma a táppénzcsalás leleplezésének kérdése. A gondot a törvénytervezet kidolgozói szerint a kisebb keresetűek jelentik. A munkáltatót ösztönzik, hogy szűrje ki a táppénzcsalókat. Korunkra jellemző törvényalkotási és egészségügy-szervezési bravúr, hogy az orvos feladatát politikusaink a munkaadóra kívánják átruházni. Az sem vall fejlett igazságérzetre, hogy a törvényjavaslat kidolgozói azt sugallják, van egy munkavállalói kategória, amely a leginkább visszaél a táppénzfolyósítás jelenlegi rendszerével. Ez így mindenesetre durva és szegényellenes. Azt sugallja, hogy egy kis pluszpénzért minden kiskeresetű hajlamos átverni az államot. Márpedig zömében éppen ők azok, akik inkább betegen is dolgoznak, csakhogy ne kerüljön veszélybe munkahelyük.