Milyen tigris leszünk?

A visegrádi négyek országai közül Szlovákiában a legalacsonyabb az életszínvonal. Amikor Lengyelország, Csehország és Magyarország gazdaságpolitikusai államunk kedvező kilátásairól beszélnek, bizonyára nem erre a szomorú tényre gondolnak. Meglepődve tapasztaljuk, hogy Szlovákiát nyugdíj-, egészségügyi és szociális reformja kapcsán mind gyakrabban a gazdasági csoda küszöbén álló országként emlegetik. A gazdasági csodából egyelőre csak annyit érez a lakosság, hogy az alkotmány szerint nálunk ingyenes betegellátás már korántsem az, hogy a szociális segélyek – „munkahely-keresési ösztönzésként” – egyre alacsonyabbak. A nyugdíjreformról meg kidolgozói azt állítják, hogy ha tervezetét a parlament kisebb módosításokkal elfogadja, néhány évtized múlva állítólag sem a nyugdíjasnak, sem az államnak nem kell attól tartania, nem lesz miből folyósítani. Mindezt hallva, olvasva a polgár nem érti, mi a fenét irigyel Szlovákia lakosától például az a Csehország, ahol szlovák pénznemre átszámítva az átlagkereset 22 000 korona az itteni 13 500 koronával szemben. A szlovákiai munkanélküliség is, minden statisztikajavító adminisztratív módszer alkalmazása ellenére, még mindig 15 százalék körüli, e jelenség minden gazdasági következményével együtt. Közben az Európai Unióba lépésünktől már csak néhány hónap választ el, és nyilvánvaló, hogy az ezzel járó sokkhatások sem maradnak el. A Szlovák Tudományos Akadémia a minap tette közzé az EU-csatlakozásunkkal foglalkozó hatástanulmányát. Eszerint a taggá válás után óhatatlanul jelentkező kezdeti nehézségek kapcsán a térség államai közül leginkább Szlovákia lakosainak életszínvonala csökken. Tehát aki átlagpolgárként abban bízik, hogy a jövő év májusától esetleg olcsóbbá válik számára a mindennapi élet, a valóságban csak álmodozik. Néhány év múlva – talán. Külföldi megítélésünk tehát jó. Dinamikusan növekedő gazdaságnak tartanak bennünket, az új Európa egyik ugrásra kész kistigrisének. A kormány következetesnek mutatkozó reformlépéseit meg – pillanatnyilag főleg – az itteni alacsony béreket a külföldi tőke azzal honorálja, hogy egyre látványosabb mértékben telepszik meg. A januártól érvényes, 19 százalékos egyenlő adó ugyancsak nagy vonzerővel bír számára. Mindennek – igaz, csak óvatosan – csak örülhetünk. Hiszen ha a hazai vállalkozóknak sikerül a külföldi cégek megbízható beszállítóiként megerősödniük, akkor talán nemcsak a statisztikai kimutatásokban szerepel kevesebb állástalan, hanem a valóságban is. Hízelgő ugyan a külföld részéről elhangzó sok dicsérő szó, de ezzel az átlagpolgár nem lakik jól. Ettől – a 20 korona miatt is – még meggondolja, elmenjen-e orvoshoz, ha rosszul érzi magát. Meggondolja, a kínai piacon vegyen-e gyorsan tönkremenő, de olcsóbb holmit, vagy jobb minőségű, de drágább terméket vásároljon. Érdekeltek vagyunk abban, hogy az a bizonyos kistigris ne beteges macskává sikeredjék.