Mi lesz, ha Donald Trump tényleg nem ismeri el a vereségét?

Donald Trump úgy nyilatkozik, nem ismeri el a választás eredményét, ha nem ő nyer. Mi lesz, ha tényleg így tesz? – ezt latolgatják az elemzők.

Trump az utolsó elnökjelölti vitában közölte, fenntartja magának a jogot az eredmény vitatására, és ha úgy látja, hogy a választási folyamat nem tiszta, akkor akár jogi eljárást is kezdeményez. Aztán csütörtökön, egy ohiói kampánygyűlésen kijelentette: elfogadja az elnökválasztás eredményét, de csak akkor, ha ő győz.

Az első elnökjelölti vitában, amikor a műsorvezető megkérdezte tőle, hogy elfogadja-e a választási eredményt, még igenlően válaszolt.

Elnököm – vajon kinyögi?

A New York-i milliárdos rég hangoztatja, hogy az amerikai választási rendszerben megvan a csalás lehetősége, s azt ismételgeti, hogy a választást most elcsalják. Így aztán sok elemző és politikus számol azzal, hogy Trump november 8-án, a választás éjjelén vitatni fogja az eredményt. Pedig republikánus politikusok is óva intik ettől. „A vesztes minden korábbi választáson gratulált a győztesnek és elnökömnek szólította. Ez nem republikánus vagy demokrata szokás, ez az amerikai mód” – írta John McCain arizonai republikánus szenátor. Egy sor más republikánus is leteremtette Trumpot. Jeff Flake egyenesen azt írta, hogy a választási eredmény elutasításával Trump túlmegy minden határon. Barack Obama elnök leszögezte: Trump ezzel nemcsak a választói akaratot kérdőjelezi meg, hanem az amerikai demokrácia alapjait is.

Az amerikai választási törvények nem írják elő, hogy az elnökválasztás vesztesének el kell ismernie a vereségét, de ezt mindenki elvárja, s az elmúlt évszázadban nem is volt olyan elnök, aki ne tette volna meg. Az ABC televízió összeállítást is készített az elmúlt évtizedek nagy veszteseiről: Barry Goldwatertól John McCainig – történetesen mindketten szenátorok, s mindketten republikánus elnökjelöltek voltak – mindenki elismerte vereségét még az elnökválasztás éjjelén mondott beszédben. Négy évvel ezelőtt Mitt Romney, a republikánusok elnökjelöltje még azt is megígérte: imádkozik, hogy Obama elnök sikeres legyen.

Gore volt a legmakacsabb

Nem kevesen hozzák szóba a 2000-ben tartott elnökválasztást, amikor a demokraták elnökjelöltje, Al Gore (Bill Clinton alelnöke) alulmaradt a republikánus George W. Bushsal szemben. Ez volt az az emlékezetes voksolás, amikor Floridában nagyítóval vizsgálták a választási cédulákat, és Al Gore sem akarta elismerni a vereségét. Azt mondta, megvárja, amíg minden voksot újraszámolnak, s aztán még a Legfelsőbb Bírósághoz is fordult, hogy időt kérjen az újabb újraszámoláshoz. Csak miután a Legfelsőbb Bíróság megtagadta ezt, ismerte el Gore a vereségét. Igaz, akkor sem túl elegánsan. „Hadd legyek világos: nagyon vitatom a Legfelsőbb Bíróság döntését, de elfogadom” – fogalmazott.

Kellyanne Conway, Donald Trump kampánymenedzsere éppen Al Gore-ra hivatkozott, amikor arról faggatták, mit szól Trump álláspontjához. Tény, hogy 2000-ben csak december 12-én született meg a végleges választási eredmény és Bush elnökségének elismerése.

Az amerikai választási rendszerben kétféle voksból áll össze az eredmény: az úgynevezett népi szavazatból, vagyis a polgárok által leadott szavazatok összesítéséből, továbbá az előválasztási folyamatban megválasztott elektorok voksaiból. Egy elnökjelöltnek az elektori kollégium 270 voksát kell elnyernie ahhoz, hogy elnök lehessen.

Szoros eredmény, csalás

Trump számára, ha veszít, az elemzők szerint több lehetőség kínálkozik. Edward Foley, az Ohiói Egyetem jogi karának professzora szerint Trump is újraszámlálást kérhet, de csakis akkor, ha nagyon szoros az eredmény. Ha úgy érzi, hogy a választáson csalás történt, akkor pert indíthat azokban az államokban a választást lebonyolító tisztségviselők ellen, ahol a csalást gyanítja. Trump elvileg akkor is visszautasíthatja Clinton győzelmének elismerését, ha a demokraták elnökjelöltje nagyarányú győzelmet arat (ahogy az előrejelzések sejtetik). Csakhogy ebben az esetben senkit nem érdekel, és semmit nem számít, hogy mit mond a vesztes. Pontosabban: a választás végeredményét nem befolyásolja.

Kiszámíthatatlan reakció

Valójában ha Trump egy nagyarányú veresége ellenére sem ismerné el vetélytársa győzelmét, ezzel alaposan megingatja az amerikai demokratikus és politikai rendszerbe vetett hitet. Híveinek nagy tábora pedig kiszámíthatatlanul reagálhat. Annál is inkább, mert a republikánus elnökjelölttől hosszú hónapok óta azt hallotta, hogy a washingtoni politikai elit kijátszotta őt és a választókat egyaránt. (MTI)