A döbbenet órái

Minden józan gondolkodású ember, poltikai párt és civil szervezet azonnal elítélte az aljas bűncselekményt, miként a külföldi politikusok is. Idehaza és külhonban is mindannyian Robert Fico mielőbbi teljes felépülését kívánják. Ezzel együtt az is helyénvaló lenne, ha nem mutogatnának egymásra, legalább ebben az esetben nem rágalmaznák egymást, a rendőrség pedig elfogultság nélkül a legapróbb részletekig feltárná és nyilvánosságra hozná a lévai illetőségű Juraj Cintula gaztettének indítékait, miközben más szakértők rávilágíthatnak a szélesebb összefüggésekre. Cintulát egyébként a Kossuth rádió célzatosan baloldalinak hazudta, holott eddigi tevékenysége alapján sokkal inkább szélsőjobbosnak, olykor meg mindenféle erőszakot elítélő, furcsa alaknak minősíthető.

Ha ilyen szemüvegen keresztül vizsgáljuk a tegnapelőtti merényletet, akkor megállapíthatjuk, hogy a több mint három évtizede önállósult Szlovákia lassan evickél a valós demokrácia irányába. Tragikus és drámai események, vérzivataros történetek árnyékolják be ezt a rögös utat. Nem teljesen alaptanul minősítik sokan a rendszerváltást gengszterváltásnak, amikor főleg a múlt század végén bekövetkezett maffi agyilkosságokra, többek között a dunaszerdahelyi vérfürdőre vagy Basternák László volt ógyallai polgármester meggyilkolására gondolnak.

Felvillannak bennünk a máig feltáratlan gyilkosságok. Robert Remiáš kivégzése, akit az autójába rejtett pokolgép ölt meg, mert Fegyveres Oszkárral együtt sokat tudott Michal Kováč köztársasági elnök fiának az elhurcolásával kapcsolatos körülményekről, amelyet Ivan Lexa, Vladimír Mečiar egyik bizalmasa eszelt ki. Máig nem tudjuk pontosan azt sem, ki adott megbízást Ján Kuciak oknyomozó újságíró meggyilkolására. Joggal mérgezi a társadalmi légkört a büntető törvénykönyv módosítása, amely alapján akár fel is menthetik a súlyos korrupciós ügyekkel megvádolt, illetve gyanúsított, leginkább a Smerhez közelálló személyeket. Mindezek a tények az alapvető demokratikus elveket csorbítják, és az autokrata törekvéseket erősítik, amelyek ellen jogállami eszközökkel és semmi esetre sem merénylettel szabad harcolni.

Több vezető szlovák politikus szerda délutáni nyilatkozata aggodalomra ad okot. A történtek után Andrej Danko kérlelhetetlen politikai háborút helyezett kilátásba az újságírók ellen, Ľuboš Blaha pedig ennél is durvábban sértegette a sajtó munkatársait és a liberális politikusokat. Michal Šimečka, a pozsonyi képviselőház egyik alelnöke javasolta, hogy a parlamenti pártok közös nyilatkozatban ítéljék el a merényletet, ám a kormánykoalíció képviselői ezt az indítványt indulatosan elutasították.

Pedig a jelenlegi feszült helyzetből Szlovákia csak úgy juthat ki, ha a politikusok önvizsgálatot tartanak, és önmérsékletet tanúsítanak. Csakhogy erre – a jelenlegi gárdára tekintve – sajnos nem sok az esély, de legalább a hangadók viselkedésükkel megmutathatnák a további gyűlölködést csökkentő, egyúttal a politikai ellenfelek közötti értelmes párbeszédet szorgalmazó, a tényleges demokrácia irányába mutató, egyetlen járható kiutat.