Merev frontok a csúcs előtt

A nagy izgalommal várt tanácskozásra ugyanakkor árnyékot vet a németek makacssága is: Berlin nem hajlandó feladni az alkotmány tervezetében megfogalmazott döntési elvet, amely egy javaslat elfogadását a tagállamok és az általuk képviselt EU-népesség többségéhez kapcsolná.

„A legjobb esetben is fifty-fifty az esély a sikerre – idézte egy brüsszeli diplomata szavait az APA hírügynökség. – Alternatív terv nem létezik. Ha kudarcba fullad az értekezlet, az válságba taszítja az uniót.”

Ebben az esetben az állam- és kormányfők feltehetően úgy határoznának, hogy márciusban alkotmányozó csúcsértekezletet hívnak egybe. Nehezen képzelhető azonban el, hogy másodszori nekifutásra sikerülne az áttörés. Három hónap múlva ugyanis az EU-nak – az alkotmányon túlmenően – már a csúcspozíciók betöltésével, a 2006 utáni évek költségvetésének sarokszámaival és a bővítés további menetével kell foglalkoznia. Amennyiben nem sikerülne elfogadni az európai alkotmányt, az óhatatlanul egy kétsebességű Európai Unió létrejöttéhez vezetne, amelyben egyes államok – az uniós szerződések keretein kívül – maguk döntenének az integrációt tovább mélyítő lépésekről.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy a soros EU-elnök Olaszország a jelek szerint nem kíván újabb kompromisszumos tervet terjeszteni a mostani csúcstalálkozó résztvevői elé. Wlodzimierz Cimoszewicz lengyel külügyminiszter a nápolyi konklávé után kijelentette: nyolc állam ragaszkodik a nizzai szerződéshez, kilencen támogatják a kettős többség elvét, míg hat állam számára mind a két megoldás elfogadható. Két ország még nem határozta el magát. Ausztria számára megfelelne a nizzai megoldás – adta értésre Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter.

Diplomáciai körökben ellentmondásos kijelentések hangzottak el. Egyrészt azt lehetett hallani, hogy Németország egyre jobban elszigetelődik, mivel egyre több állam lenne hajlandó elfogadni a nizzai szerződés módosított formáját – például olyan formában, hogy Berlinnek több szavazatot juttatnának a tanácsban.

Ellentmond ennek egy diplomata kijelentése, aki szerint „23 állam kész volna elfogadni a konvent által javasolt kompromisszumot”. Egyedül a brit külügyminiszter, Jack Straw állt elő Nápolyban olyan javaslattal, hogy a szavazati súlyok elosztásának kényes problémáját halasszák későbbre.

Lengyel- és Spanyolország a nizzai szerződés értelmében 27-27 szavazattal rendelkezne az Európai Tanácsban – mindössze kettővel kevesebbel, mint Németország, amelynek lakossága azonban kétszerese (82 millió) az előbbi két országénak. A konvent által javasolt szavazati modell értelmében egy határozat elfogadásához a 25 majdani EU-tagállam egyszerű többsége és az EU-népesség legalább 60 százalékos többsége szükségeltetik.

Ha a dolgok a német kancellár és az olasz miniszterelnök nyilatkozatai szellemében folytatódnak, akkor a csúcs kudarccal végződhet – jelentette ki Leszek Miller. Az a kérdés – folytatta a lengyel kormányfő –, hogy csupán tárgyalási manőverről, afféle „aknásításról”, avagy az álláspont erőteljes megmerevedéséről van-e szó. Miller azonban úgy látja, a kiút már körvonalazódik; ez a „rendez-vous” koncepció. A „randevú” azt fedi, hogy a szavazatsúlyozással kapcsolatos szabályozást ellentétek miatt néhány évre elhalasztják, és csak a nizzai szavazási rendszer gyakorlati kipróbálása után vizsgálják felül. Miller szerint ez mindenki számára elfogadható. Miller, akit helikopterbalesete óta kórházban ápolnak, sajnálatának adott hangot, hogy elmaradt dublini és londoni látogatása. Ám azt el sem tudja képzelni, hogy a Lengyelország számára oly fontos órákban ne legyen ott Brüsszelben. „Győzködöm orvosaimat, tegyenek meg mindent, hogy siettessék a felépülésemet, de ők könyörtelenek” – mondta.