Megyei mellékhadszínterek

Jövő szombaton Tibor Mikuš megnyeri a megyeelnök-választás második fordulóját. Ezen mit sem változtat az, hogy kik és mennyire fogják támogatni Berényi Józsefet. A megyei önkormányzatok bevezetése óta ez a negyedik regionális választás, eddig egyszer sem sikerült a szlovák választókat megszólítania a második körbe kerülő magyar jelöltnek. Miért pont most sikerülne, amikor például már a KDH jelezte, senkit sem támogat a továbbjutók közül.  Mikuš előre ihat a medve bőrére és ennek fő oka az, hogy maga Berényi sem nagyon szeretné legyőzni őt. És ez tökéletesen érthető. Egyrészt az eddig leírtakkal Berényi is tökéletesen tisztában van, másrészt esélye – inkább csak elméleti – akkor lehetne, ha totális mozgósító kampányt „rendelne el”. Ez viszont totális konfrontációt feltételezne Mikušsal – azzal a megyefőnökkel, akivel az MKP együtt kormányzott az elmúlt nyolc évben.  Berényiék a kampány során többször hangoztatták, hogy gyümölcsöző együttműködést folytattak a Smerrel és a megyeelnökkel. Hogy valóban az volt-e – vagyis pozíciójukhoz és lehetőségeikhez mérten menynyit sikerült kialkudniuk a déli régiók számára –, nem jelen írás tárgya, ám tény, hogy ellenzékben ennyit sem kapott volna a Dunaszerdahelyi, valamint a Galántai járás. Most pedig adott a helyzet: annyi smeres és MKP-s jutott be a megyei parlamentbe, hogy Mikuš győzelme esetén újra összeállhat a koalíció. Berényiék számára így valószínűleg a kérdés úgy hangzik: megéri-e energiát és főleg pénzt ölni egy reménytelen harcba, járulékos hatásként pedig kissé megmérgezni a viszonyt a korábbi – és potenciális jövendőbeli – megyei koalíciós partnerrel, vagy hagyni az egészet a fenébe, minimális kampány után kötelező körként letudni a második fordulót, s aztán új, Smer–MKP koalíciót tető alá hozni?  Evidens, hogy Berényi a második verziót részesíti előnyben. A hivatalosan Berényi támogatásáról szóló MKP–Híd tárgyalások, illetve levelezgetés tétje így nem maga a jelölt megsegítése, hanem a másik fél feletti taktikai győzelem elérése. Az, hogy a középen elhelyezkedő választók szemében szimpátiát vívjon ki a párt, s ehhez együttműködésre késznek kell tűnnie. Az ilyen típusú csatározásban pedig nagy tapasztalata van mindkét félnek. A Híd ebben a helyzetben két célt követ. Egyrészt, hogy nagylelkűnek, együttműködésre késznek tűnjön – bejelentette, hogy támogatja Berényit, felajánlotta hirdetőfelületeit, ami semmibe sem fáj a pártnak, viszont az MKP számára akár több tízezres költséggel is járna, ha ki szeretné használni. Másrészt a Híd célja, hogy minél hamarabb lezárja a történetet. Bugárék számára a kínos szombati eredmények után jobb lenne, ha már holnap másról szólnának a hírek. Ezért gyors egyeztetéseket sürget a két párt között, megyei szinten.  Berényi célja pont fordított: szeretné ízlelgetni az évek óta várt sikert, minél tovább tárgyalgatna – valójában a semmiről –, ha lehet, akár a legmagasabb szinten, széles mosollyal fogadná a „megvert Bugárt” az MKP székházában. Függetlenül attól, hogy mindeddig azt kommunikálta: pártja decentralizált, a vezetés semmiről sem dönthet, még a Szöllös-típusú orbitális kisiklásokat sem tudja elnöki szintről kezelni.