Megváltás és alázat

Akármennyire nemes és szép cél a kettős állampolgárság, hányingerkeltő, amint napról napra világosabbá válik, miként vált belpolitikai csatározás tárgyává. A megosztott és kettéosztott Magyarország most látszólag rólunk vitatkozik, miközben ha valami a magyar adófizetőt az urnákhoz hajtja, az a kórházprivatizáció kérdése lesz. Hiába kampányol Orbán Viktor az IGEN mellett, az állampolgárság jogviszony, nem érzelmi kérdés. S hiába kampányol gazdasági érvekkel Gyurcsány Ferenc, ne tessék félni, aki Magyarországon akar sikeres lenni, már rég ott van, aki Felvidéken, az már itt is sikeres, és aki azért tartja magát sikertelennek, mert kisebbségi, az Magyarországra települve sem fut be karriert. Úgyhogy nyugalom, tömegesen nem megyünk. Amúgy sincs nagyon hová. Egyébként a kettős állampolgárság intézménye – bármennyire kampányol is – leginkább az MKP és az RMDSZ számára veszélyes. No nem azért, mert a Fico kaliberű politikusok ostoba megjegyzéseire kell majd reagálni (bár inkább legyinteni kellene), hanem azért, mert mindkét kisebbségi párt szavazóbázisa folyamatosan fogy. Fogy, mert öregszik, áttelepül, beolvad és főleg: egyre kevésbé óhajt kisebbségi lenni. Hát még ha mondjuk az európai választásokon lehetőséget kapunk odaát szavazni, bizony nem sok kisebbségi euroképviselő lesz Brüsszelben. A parlamenti választások meg itt érdekesek, nem Budapesten. Itt fizetünk adót.

Két éve, amikor Pozsonyt majdnem, Prágát meg derékig elöntötte víz, többször idéztem egy okos, öreg parasztember mondását: akit a hegyek és a víz nem tanítanak alázatra, azokat reménytelen erre ösztönözni. Tátra ide vagy oda, az ember azt gondolná, a politikusok legalább a tragédiák, elemi csapások idején mutatnak valamit a választópolgár szolgálatában oly nélkülözhetetlen alázatból, de kár volt illúziókat kergetni.

Jó volt valamire a tátrai szélvihar is. Kiderült, ki miért utazott kutyafuttában a hegyekbe. Alázatból szemernyi sincs, majd újra megmutatjuk, hogy szélnek, esőnek parancsolunk, mint Gottwald ifjú kommunistái, a fát meg kivisszük. Az energiát meg behozzuk. Kit érdekel a fatörmelék, mint másodlagos energiaforrás? Ugyan, kérem.... Azzal csak munka van, egy erőműblokkból hónapok alatt lehet százmilliókat lenyúlni, tíz kis feldolgozóüzemből ez nem megy. A fahulladék feldolgozása közügy is lehetne, kevés állami támogatással. Igaz, azt nem lehet két év múlva mutogatni, mint a százszor drágább Kiát.

Politikai osztályunk egyre kevésbé titkolja, hogy a háttérben komoly anyagi érdekek vannak, hogy a megosztás nem ideológiai különbségek, hanem anyagi érdekek törésvonalán húzódik. Egyre több döntésből lóg ki a lóláb, legutóbb az egészségügyi felügyelet, ugyebár... A hyper-(super-, para-, giga-, mega-, tera-) markettek Mikulásai pedig szépen lassan befogják a szán elé a rénszarvast. Jó drágán kifűtött lakásainkba beköszönt az ádvent, és a lakosság (nemcsak Ukrajnában) a megváltóra vár....