Megdupláztuk! …az adósságot

 

Hasonló „bravúrra“ csak az angolszász gazdasági sajtóban disznókként (PIGS) elhíresült országok (Portugáliától Görögországig), meg Izland és Ciprus voltak képesek, de nekik ez csak úgy ment, hogy mentőövet kellett dobni bankszektoruknak. Bezzeg nálunk, Szlovákiában úgy sikerülhet a 2008-as, alig 28%-os GDP-arányos államadósságot 2015-re 56%-ra föltornázni (a kormány hároméves költségvetésében szereplő előrejelzés), hogy egyetlen hazai bankot sem kellett megmenteni vagy feltőkésíteni. Ellenkezőleg, a kormány jókora pénzeket vont és von ki a pénzügyi szektorból banki különadó meg egyszeri rendkívüli elvonás formájában. És így is sikerült már tavaly történelmi csúcsot dönteni 52%-kal. Ez főleg Fico és csapata érdeme, most élvezhetik első kormányzásuk (keserű) gyümölcseit. Emlékezetes, hogy 2006-ban dübörgő gazdaságot vettek át a jobboldaltól (30%-os adósságszinttel). 2007-ben már Szlovákia volt az EU leggyorsabban növekvő gazdasága, 10 százalék feletti, kínai tempójú növekedést diktálva (lásd tátrai tigris elnevezés). Az első Fico-kormánynak azonban ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy legalább kiegyensúlyozott, nullszaldós büdzsét fogadjon el. Ha a bő esztendőkben sem jött össze a tartalékok felhalmozása, akkor nem csoda, hogy a 2009-től beköszönő szűk esztendőkben elszabadult az államháztartási hiány. Fico regnálásának utolsó két évében a hiány évente hozzávetőleg 5 milliárd euró (a GDP kb. 8%-a) körül alakult. Mivel akkoriban 5 választás is volt, talán már érthető, miért engedték el a gyeplőt. Most azonban paradox - de részben igazságos - módon a második Fico-kormány épp ennek a levét issza. A helyzet tehát drámai, de nemannyira,hogyFico és csapata ne tudna még rontani rajta. Bár az dicséretet érdemel, hogy végre nekiláttak a konszolidálásnak, de a módszer miatt abban sem lesz köszönet. A nemzetközi közgazdasági szakirodalom kevés dologban egységesebb, mint abban, hogy a hiányt és adósságokat ott sikerült lefaragni, nem megfojtva a növekedést (a sikeres konszolidáció definíciója), ahol az intézkedések nagyobb része (legalább kétharmadegyharmad arányban) a kiadási, ésnema bevételi oldalon volt. Tehát az állami költekezés lenyesegetése dominált, és nem a bevételek (adók, járulékok, díjak stb.)emelése. Így csinálta ezt a rövid életű Radičová-kormány is. Ficóék azonban idáig kizárólag az adókat, járulékokat emelték, a dolgozó emberek minden kategóriáját (alkalmazottak, egyéni vállalkozók, szerződéses munkavállalók) és a munkahelyeket teremteni képes cégeket sújtva, meg persze megdézsmálták a második pillérbe áramló befizetéseket. Közben Fico persze spórolásról beszél - kamu duma, az állami kiadások idén is nőnek. Márpedig ha többet költünk, akkor ugyenemspórolunk. A„spórolás“ jellegében aligha lesz drámai változás, így viszont ki is rajzolódik a sikertelen konszolidáció képe: nem tudják megállítani az adósság növekedését, vagy ha mégis, akkor csak a növekedést megfojtva, stagnáló gazdaságot és magas munkanélküliségethátrahagyva.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója